Meghalok lassan, s a Föld
fölém teremtett világokra pihen
Képzelődöm, menekülök fennkölt
elmúlásba hangtalan és színtelen
Álmomban még körbesímultak
kibontatlan, szép ígéretek -
hóvihar kélt felhők fölé - csak
égibáb a hajnal, s szétesett
Nem tudom, hogy meddig bírja,
de táncba viszem az ördögöt
Aki bújt, s ha nem a sorsa,
ahogy mentem, vissza is jövök...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése