Alma

- Nem, nem azt kérem! A másikat. Ott balra.

- Ezt?

- Nem, nem. Attól is balra kettővel.

- Ezt tetszik?

- Nem. Az már hátul van. Ami előtte van kettővel, egyenes vonalban. Azt.

- Ez lesz az?

- Mondom, egyenes vonalban! Most hárommal van mellette.

- Egy, kettő, három. - Számol a kofa és rámutat egy újabb almára. - Megvan? Ezt nézte ki?

- Na menjünk attól a ponttól jobbra egyel vízszintesen, le kettőt és balra egyet. Az! Az a nagyon piros. Kicsi sárga folttal.

- Fiatalember! Ebben a tálcában vagy száz alma és a százból kb. száztíz piros, kicsi sárga folttal.

- De ami nekem kell, az a nagyon ragyogó. Az a szép, kerek. Tökéletes. Látja? Számolja le.

- Hát legyen. - S húzta az ujját a megadott koordináták szerint. - Egy, kettő, egy. Ennek kell lennie. Ugye? Ugye ez az?

- Hurrá! Ember!!!! Megvan! Az az az alma. Az a csodás. Ugye milyen szép? Szebb, mint bármelyik társa. Tökéletesebb a tökéletesnél.

- Hát, nem tudom fiatalember. Tudja, nekem ez is csak egy alma.

- De hát, hogy mondhat ilyet? Nem látja a különbséget? Nézze a formáját, színeit! micsoda remekbe szabott kompozíció. A tökéletes gyümölcs. S mint ilyen, a legfinomabb.

- Talán igaza van. Talán édes. Talán keserű, savanyú. Olyan, mint egy alma. Mert hát, az is.

- Nézze gazduram! Látja azt a lányt ott a padon, könyvvel a kezében?

- Látom hát. Fiatalka. Szépecske. Gyöngécske.

- Nos. Ön melyik almához hasonlítaná a tálcán lévők közül?

- Hmm... Talán ehhez. Nem is. Inkább ehhez. Ez is olyan kis szép és fiatal és gyönge.

- Honnan tudja, hogy gyönge a lány? Lehet boxol, vagy űz más küzdősportot.

- S maga honnan tudja, hogy a nehezen megtalált, édes, nemes, piros pozsgás almája nem e kukacos?

- Nem. az nem lehet. Azért nem, mert nem én néztem ki őt, hanem ő szólított meg engem.

- S mit mondott? Vigyél haza és egyél meg?

- Nem. Azt mondta, hogy vigyél a kedvesednek és nézd meg ő mennyivel pozsgásabb, mennyivel szebb és mennyivel édesebb nálam. S tudd, nem én vagyok a többiek között a tökéletes, hanem ő. Így engem megérdemel, miként te is megérdemled őt, s ő is megérdemel téged. Úgy, mint te megtaláltad sok között azt az egyet, ő is megtalálta. S ezentúl, hogy ha már megbizonyosodtál minderről, többet ne összehasonlítsd, hanem értékeld.