Elfeledettek

S hajnalra fény kélt bennük,
rá változtak ölelő táncon át.
Estére szoborrá lett lelkük,
emígy szeretgették a Tér zaját.

A rue Paul Bellamy sarkán
szorítva egymást ketten ők,
önfeledt esték s reggelek múltán,
csak az ajkuk érintette az Időt.

Íveket járó percek neszeztek,
mozdult ott minden -
míg csak álltak ketten ők.

A körbefordult jövőbe nevettek,
súgdosótársak így lehettek
édesen árvák, szép szeretők.