Gesztenyeünnep

A haló nap bágyadt, vörös korong,

alatta ünnepre hívó bronz harang kong.

A templom égbe szúró tornyai

köré ritkás füst száll, és hallani

ahogy a szürke sötétségre vált,

sok, piazza felé indult láb zaját.

Egyfele visz a lábak erdeje,

a templom és a terecske fele,

s hulló redőnyök csikorgásába

sikolt bele harmonika dala.

Már előbb hallik szikra pattogás,

tűz ropogása, gitárhangolás,

mint ahogy a belvárostól távol

kienged a sikátor magából.

Infernó! Mint pokol vörös szája

fénylik ásító bendő izzása!

Vöröslő, füstös homály övezi a

megfeketedett gép csöveit,

mit nyögve, fulladozva, izzadtan

bevetnek, s nyomják karját körbe, mint

ördögök, kik Gyehennát etetik!

Az alsó teraszon néhány lámpa

pislantja fényét kezdődő táncra,

s a kecskelábú asztalok során

néhány vén nyomot vizslat poharán.

Már érkezik a bor, helyi termés,

felerősödik a zaj, csevegés,

sötét tömeg táncol és hullámzik.

Majd ételeket hoznak rogyásig,

s a tűzből, mely ropogva szikrát szór,

gesztenyét vet vödrökbe lapátról

a sok görnyedt ördög, s láncban adják

egymásnak a megtelt vödröket át.

Szállnak a vödrök, forró gőzt lehel

a tál középen, s a nép ünnepel,

forog - kering az alsó szinten a

zsongó, zsibongó gesztenye - festa.