2012. február 12., vasárnap

Hiába minden?

with 0 Comment


           Mikor már nem volt mit mondanunk,
és már hiába vártunk,
amikor kihűlt minden:
akkor jött közénk az Isten.
           Megfogta kezed és kezem,
éreztem, remegsz, én is remegtem,
nem tudtam szemedbe nézni,
csak némán álltam és féltem.

           Féltem, hogy elmész és nincs tovább!
Hol van a szó, mely visszatart?
Könnytelen, kétségbe esve,
dermedten néztelek egyre.
         Akkor a szerelemes Isten
átölelt gyengéden minket,
összeölelte megint életünk,
s a szerelem új hévre támadt bennünk.
  
  

0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.