Számkivetve

én már nem félek a haláltól
csupán az élettől
ami ott vár az ajtódon túl
tehetetlenségem mázsás súly
lelkem tiporja összezúzza
csönded hasít fülembe
szaggatja dobhártyám széjjel
szólok de hangom elenyészik a széllel
hideg süvítő orkán
arcomba hordja az út mocskát
hagyom hogy testem is befedje
azt sem bánnám ha élve eltemetne