Képzelt bejegyzés a Vers éttermének vendégkönyvébe:
Tisztelt Étteremvezető!
Nemrég fedeztem fel a neten néhány lehetőséget arra, hogyan írjon valaki verset, aki nem tud: azon túl, hogy van egy verselemző program, létezik rímszótár (költősuttyóknak), sőt, versíró program is. Érdekes.
Csupán el kell döntenem, milyen verset akarok írni, még a definícióját, eredetét sem kell tudnom, a tündöklő szinonímaszótár mellett, hogy az értékes értelmezőszótárat ne is említsem, a költősuttyós rímszótárat kell felütnöm, versformájú valamit meg kell fogalmaznom, majd a verselemző programba helyeznem – és ha megfelel alakilag az óhajtott versformának – kész a versem. Hurrá! Ha nem kész, a vers tördelését is megoldhatom elektronikus úton. Sőt, lophatok is ezerrel… ki bánja… a lényeg, hogy ÉN ott legyek a dobogón, hogy milyen módon, nem számít.
Kérdés: kit is értékel a szakma ilyenkor? Válaszát köszönöm!
Addig is Isten hozott engem a költészet világába…
Éttermének naiv és gyenge gyomrú vendége, aki a bejegyzését befejezvén sürgősen a közeli toilette-be igyekszik, hányni.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése