Fájdalom

Fájdalmasan száguldanak a napok,
Nem veszíthetek, még élni akarok,
Titkos üzenet, egy váratlan remény,
Szívet dobbant, ha nagyon is szerény.

Emlékszel-e még, azt mondtam neked,
Nem hagylak el többé soha kedvesem.
Még most is lángol a tűz, de itt szenvedés,
Betegség gyötör és rám talált a csüggedés.

Szép gondolat volt megváltani a világot,
Ahol fenntartás nélkül boldogan élhetünk,
Azt gondoltuk, hogy milyénk is az Élet,
Titkon féltünk tőle, hogy elválnak útjaink.

Éj, leplével, ha gyöngéden rád hajolt,
Lehunyt szemedben álmok suhantak,
Kedves mosoly hagyta el csókos ajkadat,
Puha párnád, mint csábos szerető átkarolt.

Halmoztuk egymást forró csókokkal,
Suttogtunk őrült, szerelmes titkokat,
Csókoltalak százszor is újra meg újra,
Megnyitottam szívem legmélyebb kapuit.

Ki kell mondanom a kimondhatatlant,
Időm lejárt, kor gyötör rám támadt a kaszás.
A múlt és a jelen még csillogtatja arcait,
De lassan sötét estébe borul körülöttem a világ.