Szétválasztás

Fáradt vagyok, vérzek, a hideg ráz, mint a ketté
választott sziámi ikrek műtét után.
Szemükben kérdés, bámulnak bután,
ők a másik felüket féltik, s ahogy egymást nézik,
egyre nem értik, - Emberek, mi történt itt?
Kihoz ma ikrekre törvényt, és hol vannak akik védik?

Kétféle érzés bolyong bennem, és az egy érben lüktető
vér kiált, - Istenem, én most hasadtam ketté!
Egyik oldalon látok barack mosolyt, a tejízű édesanyát.
Nagyra nőtt.
Lám milyen szorgos. Látni, érzeni biztonságos,
mióta levágták róla a nőt.
Egyedül dönt, mer, bátran küzd a daccal, harcol.
Jobban, mint azelőtt.
Éjjele nappala lüktet, él, gyermekei lettek a
szenvedélye izzad, ha kell, és a családért kifeszül,
vállalta, ők a menedéke.

A másik fél lett a nő, már a leválasztáskor elesett, tán
bölcsőbe való még, gyenge és erezett kezét nyújtja,
szálanként magához húzza a fényt, és kell neki takaró,
a meleg, biztos ölelés.
A hangokból altató zeneszó. Ha ez nincs, ő elfogy, mint
tavasszal hulló, elkésett lusta hó.
Eddig nyílott, de telt virága lankad, és vértelen bábja lesz a
következő napnak.
Akkor pokolra kíván minden éjjelt, mert nincs levegő, fojtó
a szoba, és undorító a hő.
Fél, hogy hajnalra üszkös, megcsonkolt test marad,
kin kormosan lóg az ágyterítő.
Ablakán nem néz már be a nap, nincs lesz, csak a volt,
...és maroknyi hamu szürkül az ágy alatt.