Nem alszol jól, gyakran mondod, hetelnek nálad a
harcos gondok, ülsz és fegyvered tisztítva gondolod,
megint csal a homokórád, gonoszul gyorsan
pergeti homokod.
A nap az ablakban talál míg párával hinted a
színeket rajzoló üveget, mintha látnád a felhők
közt kibomlani a kedvesed, és kacsint a cinkos
fény, ahogy rád nevet.
Ha álmaid már nem lesznek hűtlenek, és
a selymes hajnal a szobádba léphet, elvezet
oda, hol lábaid alatt a zöld füvek nyelik el
igyekvésed.
Átjárót találsz, tágasat, a téglafal közepén
nyilakat, egy asztalon bort és poharat, mellette
olajat, lámpát, hogy emeld fel elesett életed
és építs a kedveshez rámpát.
Senki nem tilthatja titkok születését, a kör
alakú, édes, kibomló vágyad, a teljesség
gömbölyű növekedését, mit elérsz.
Az embernek úgyis van bocsánat!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése