Anyák napján

Emlékképek homályos tengerében,
Nagymamám tűnik elő kedvesen.
 Fehér hajával, apró termetével.
Bánatosan csillogó kék szemével.

Vaj szívével melengetve.
Unokáját nevelgetve.
Dédelgetve, szeretgetve,
Készítve fel Őt az életre.

Nagyszülőként anyja helyett.
Óvta, védte, a gyermeket.
Terelgette, néha róva.
Indítva Öt a jó útra.

Ha boldog volt vele örült.
Ha szenvedett Ö könnyezett.
Csendben élte az életet.
Nagyon szeretve a gyermeket.

De az idő gyorsan eltelt.
Egy napos délután elszenderült.
Itt hagyva a gyarló világot.
Megtalálva a mennyországot.

Anyák napján, de máskor is.
Szívem mélyén, lelkemben is.
Velem van és vigyáz reám.
Figyelő szemmel tekint le rám.