Évszakok

Évszakok ismétlődnek.
Vidámak és kőkemények.
Szépek, sokszor kellemesek
Zsuzsa naptól jön a tavasz,
Almafák virágzanak.
Kis madarak vígan vannak.
Októbertől megjön az ősz.
Kikelet majd mindent legyőz.

Januárnak idusán,
Arról álmodik a vágy,
Nagy meleggel, jó idővel,
Újból jöjjön már a nyár.
Ám a hideg nem tréfál,
Ráijeszt a természetre.

Február már kecsegtető,
Ekkor már a medve is elöjön,
Borus idő esetén, enni való után néz.
Ráunt már a sok alvásra,
Újra a fenyves erdőt járja.
Álmából, hogy felébredt,
Rossz idővel nem fér össze.

Márciustól jön a tavasz,
Árokparton nő az tarack.
Rigófütytől hangos a kert,
Cinege is vígan mondja, nyitnikék.
Indul az élet, pattannak a rügyek.
Újból zöldellni kezd a mező,
Színes virágtól díszes a táj.

Április bolondos hónap.
Piroslik már a sok pipacs.
Róka koma ekkor fial.
Ijesztgeti az őzet, nyulat.
Lopakodva el is kapja,
Igy eteti az utódokat.
Sok rágcsálót is elkap.

Majális van e hónapban.
Állítják a májusfákat.
Jön az aranyat érő eső,
Új életre kel tőle erdő, mező.
Szivárványszínezi a tájat.

Júniusban már aratnak.
Új búzából cipó dagad.
Nagyra nő a finom kenyér.
Iszik, eszik leány, legény.
Utána meg vígan mulat.
Szerelmének csókokat ad.

Júliusban nincs csapadék.
Útmentén sok a muhar.
Lovak futnak a nagy porban.
Ital után eped birka, bivaly.
Ugartyúkok is lihegnek.
Szárnyra kelve vízre lelnek.

Aszály sújtja a szomjas határt.
Unottan halad a melegben a batár.
Gyenge szellő sem fújdogál.
Ugatnak a távolban a kutyák.
Sóvirágtól díszlik a táj.
Zöld növényt az ember keveset lát.
Tarlón magokat keres a fácán.
Uhu gubbaszt az akácfán.
Seregélyek csipegetik a cirkot.

Szeptember, itt van a szüret ideje.
Zeng a szőlőhegy a szőlőszedőktől.
Ezer fürt kerül a puttonyba.
Pirosak az édes szőlőszemek.
Taposástól a must csepeg.
Erjesztik, majd érlelik.
Mustból bor lesz húsvétig.
Berúghat tőle az ember.
Egerben készül a bikavér.
Rá büszke az egri nép.

Októberben változnak a falevelek.
Korai fagy, keveri a színeket.
Télnek hírnöke néha-néha beköszön.
Ólykor-olykor a napsugár is útra kel.
Bódítóan jó időt küldve a hideg tájra.
Elindul a seregély melegebb hazába.
Repül messze földre, hol a tavaszt várja.

Nevet néha a nap, bosszantva a hideget.
Ordasok üldözik már az őzeket.
Vizek jégtükörtől fénylenek.
Ember, állat zimankóban didereg,
Medve a barlangjában szendereg.
Begubózik kuckójában tavaszig.
Erdőn, mezőn hull a hó és havazik.
Riadt énekes madarak a férgeket keresik.

December hozza meg a mikulást.
Ennek örül sok kisfiú és pici leány.
Csacsognak, nevetgélnek, vígan vannak.
Este meghozza az izgalmas szép álmokat.
Megpirkad, lassan fény borítja be a tájat.
Belepte a hó a határt, fehérré téve a völgyet.
Erős fagytól dermedt a hófödte természet.
Riadt vadak hidegtől reszketve ételt keresnek.