Fénysugár

Csillagfények játszottak a fák mögött.
Kedvesem holdtündér alakba öltözött.
Gyöngéd mosollyal titkon rám hajolt.
Tüzes csókja, a szerelem csókja volt.

Napsugár szökött újra az égboltra.
A felhőkből egymástól elszakadva,
esőcseppek sírtak szikrázó csillogással,
játszva a hófehér Gyöngyvirággal.

Egy pillanatra visszajött a tavasz,
a sok szép emlék a csodás varázs.
Ékszerként hordozlak magamban,
tündöklőn izzó drágakő alakban.

A csend hangján mondom el,
a szót mit lényemtől kérdezel.
Érzem néha nem elég a szó,
ölelve, kéz a kézben volna jó.

Te ragyogsz a legszebben nekem,
Lényed itt él örökre szívemben.
Fénysugár vagy álmaim tengerén,
Féltve őrizlek lelkem rejtekén.