Becsület

Egyszer megtörtént, amint a munkahelyemen voltam, hogy összefutottam egy frissen felvett munkatárssal. Bemutatkozott.

- Szevasz! - eképpen üdvözölt.

- Jánosnak hívnak.

- Csáó! - így Én.

- Tibi vagyok.

Hamar le is kezeltünk, majd elmondtam neki, mi az aktuális teendő.

A Főnök nem volt a közelben, Ő csak azt mondta a srácnak, amikor megérkezett, hogy keressen meg, álljon be mellém dolgozni, majd Én megmutatom neki, hogy mit kell csinálni.

Nos, ez meg is történt. Elmagyaráztam neki, hogy hogyan kell a virágágyásokat megtisztítani a lehullott és elszáradt levelektől. Menet közben szóba is elegyedtünk egymással. Kiderült, hogy Ő előzőleg sofőrként dolgozott, csak mivel már hónapok óta nincs munkahelye, így egy ismerőse által megpróbálkozik ennél a cégnél.

Nem is volt semmi probléma, szépen haladtunk is a munkával. Beszélgettünk. Olykor kérdezett pár dologot a növényekről, meg rólam is. Én szívesen válaszoltam neki.

Aztán eljött az ebéd idő. Még csak épp a folyosón sétáltunk, amikor hirtelen neki szegezett egy kérdést az előttem haladó, előzőleg füvet nyíró munkatársamnak:

- Hova tetted a benzines kannát?!- kérdezte Tőle követelőzően.

A hirtelen jött kérdés következtében láthatóan elkerekedett a szeme - persze Én is meglepődtem -, de zavartságában csak annyit tudot mondani:

- Ott van az udvaron, a fűnyíró melett.

- Jól van. - válaszolt derűs ábrázattal János.

- Feltétlen hagyjál benne, mert meg akarom tankolni a motoromat. - folytatta.

Ekkor már összenéztünk munkatársammal a meglepettségtől.

Nem szólt többet se Ő, sem pedig Én. Leültünk az asztalhoz, és nekiláttunk az ebédnek. János távolabb ült le egy másik asztlanál. Ezt látva munkatársam közelebb hajolt hozzám, és így szólt:

- Tibi! Te is figyelted?

- Igen! - válaszoltam csendben.

- Most mit tegyünk? - kérdezte.

- Nem tudom Örgem, Engem nagyon zavar a dolog. Ha ilyen a gondolkozása, akkor Én elhatárolom tőle magamat. Már csak az hiányzik, hogy belekeverjen valamibe.

- Igazad van! - mondta. Nagyon zavaró ez így. Bele gondolni is rossz, hogy mi lesz majd, ha valami kárt okoz a cégnél. Ha erre képes, akkor arra is, hogy valakire ráfogjon valamit, amit Ő követett el.

Amint végére értünk a gondolatmenetnek, már épp csak annyi időnk volt, hogy elfogyasszuk az ételt. Mehettünk vissza dolgozni. Elmondani is szörnyű, milyen volt a nap hátralevő része. Nem akartam János melett dolgozni.