Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2012. május 3., csütörtök

Ki mer ma...

with 0 Comment


KI MER MA… KI MER MA… KI MER MA…


Ki mer ma rügyfakasztó széplelket játszani, vagy jácni, ahogy egy ripacs mondta?
A komposztált – hajdani bátrak érces, majd elvékonyodott hangjai, úgy szálltak el, mint a fing…
Érzékeny orrok követte pillanat, amit oszlatott, és oldott a végtelen ég?
Ki mer ma, mell döngetve, dühödt vérebként hörögve harsogni, a többi döbbent nyúl fülébe?
Ki mer ma, egy szép női feneket, átszellemülten markolászni, s közben disznóságokat suttogni a lányka fülébe.
Vagy levizelni elmúlt férgek emlékét, elmondva őket mindenféle szarnak, mert csak olyat mernek,leszarozni aki nem is volt az.
Rügyszárító baromságokat locsogni, amiből nem lehet vita.
Hazudni, hogy nekem nincs véleményem, mert abból még sosem volt baj?
Ki mer ma nyilvánosan ön csodálni, holott titokban mindenki ezt teszi.
Ki mer ma, bemászni mások aurájába, és ellopni azt, ami neki a Kánaán…
Nem mellébeszélni, a szar életéért reszketve óránként változtatni híres arc. poeticáját, azt hívén neki van olyanja…
Tárt karokkal, leugrani a hegyoromról, és szállni a madarakkal, átélve a gyönyör utolsó pár pillanatát?

Mennyi kérdés, és kérdés, amikre sosem jön válasz…
Ki mer ma mártírrá avanzsálni, máglyán kucorogva, röhögve ordenáré szövegeket idézni hajdani nagyoktól, nem tartva a szűzi lelkű nézők elképedésétől.

Ó, ki mer ma, elgyávult korunkban, bármit is tenni, ami nem önmagáért szól?
Ékesszóló hamisan, ami nem feltűnő, mert a megszokás nagyúr!
Mint egy mesebeli disznó, a semmiben túr, és hiszi, hogy ő fontos…
Pedig csak lompos, és semmit érő rakás hús, csak gyáva szemétsége dús, hát nézzetek rá proletárok!
Ilyenek vagytok, vagy lesztek, csak adtok és vesztek, lelkeket, igazságokat, csupa fogyó cikk, de mindig van másik.

A Gangesz meg csordogál iszapos, fertőző, koszos vizével, benne hullák meg szemét. A valaha lét roncsaival, óva int a ténytől, mely ide vezet…
De ha szellentesz, moss kezet, mert a higiéné nagyon fontos. Nehogy légy beteg és lompos, netán büdös, ha nincs közelbe senki, nem tudod másra kenni…
Nagyon kínos, kész blama.
Bömbölhetsz, hogy mama!!!
De nem jön, már elment régen, valahol fent van az égben, te meg itt a bajban, egyedül…

Ki mer ma bátran élni? Nem mindig vacogva félni, ha nincs mitől, hát kitalál valamit.
Ki mer ma verset írni- sírni, ríni, szórni csókot, átkot.
Inkább zabálni fánkot, csülkös bablevest, úgyis jő az est, és elhalkul a dal.
Nem lehet senki örök fiatal.

Tudod mi ez?- Róza…
Ez egy verselő próza!



0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.