Az életnek van napos oldala

Koldus-nyomorá változott minden.
Sötét lett az élet, a tüzek kihunytak
kibogozhatatlan lett a  fájdalom.
Szemünk a könnytől nedvesen ragyog.

Megtévesztett évek során elvesztek az álmok,
csak hazugságból és csalódásból állunk.
Tervtelenül élünk, már cél sem vezérel,
életünk, olyan mint a zűrös zsibvásár.

Üvölt a csend és némán hallgat az élet ,
játszik csak veled, és később tönkretesz.
A csöndes utakon már a zaj se lázad,
a képviselők rosszul irányítják sorsodat.

A kétfelé hajtott szekér sehova sem ér,
de eljön a perc, és a türelmed véget ér.
Rájössz, hogy az életnek van napos oldala,
hogy az ég kék, a fű zöld, a víz nedves.

Megérted, bár eltelt nehéz ezer év,
csak kínlódunk, semmit sem értünk el.
Ekkor eszedbe jut Dózsa György,
és megélezed a sutban lévő kaszát.