Félig itt, félig ott

                                                                       Mottó: " Álmaink a valóság része
                                                                       s a valóság része az álmainknak."


Én meghalnék
fogyó álom-Holdként,
hogy újra szüljön  Anyám.
Ő meg feltámadna értem tudom,
hogy forró tűzölében kihordjon
szétporladt hullócsillagokból
vajúdón feleszmélve, mint rég,
hol az öröklét csak tűnő égi varázs
a hit villódzó tükörjátéka volt.

Engem vinne,
őt meg hozná a vágy,
Isten is elkísérne,
megkönnyezve minket,
ahogy őt kísérték egykor a Golgotán.

Így találkoznánk ketten félúton,
én meg az Anyám.
Én még félig itt,
Ő már félig odaát
egy megosztott halállétben,
ahogy anya s gyermeke osztozhat csak,
hol a földnek égi fénye,
az égnek földi árnya van.
hogy elmondhassam,
megjöttem Anyám,

S elmondhassa,
már...vártalak.