Hajnalban

Még félig csukva a város szeme,
álomittasan rád hunyorít,
sosem tükrözi bádog eresze
a nap legelső sugarait.

Villamos fut színezüst fonalon,
elsárgul a láthatár végén,
de a megbicsakló csendfalakon,
fehér folttá egyesül a fény.

Kopott cipősarkam kottát kopog,
hallgat a macskaköves utca,
és reggeli záporeső csorog,
hűtlenül hagyott lábnyomomba.