Huncut a férfi

Olvasták? Látták? Még tavaly egy torontói rendőr azt tudatta – mint később kiderült: az egész világgal – az áldozatul esett nők az okai az ellenük elkövetett erőszakoskodásnak. Mert provokatívak, mivel nyilvánvalóan úgy öltözködtek, mint az utcalányok.
Volt is nagy felzúdulás – tüntető meneteket szerveztek a világ jó néhány nagyvárosában. Budapesten is, és idén ismét – mert fel kell lépni az erőszak ellen! A tiltakozás annak is szólt, hogy ne korlátozza senki a szexualitásukat szabadon kifejezni igyekvők szabadságát. Nálunk...
Hogyan is öltöznek nálunk a nők?
Minap történt velem, ami már másokkal is nyilván nem egyszer megesett. És én sem ritkán élem meg.
Kánikula ideje; visz felfelé a mozgólépcső, mellettem a másikkal lefelé halad a sor.
Fiatal nő ér a látókörömbe. Ultra miniben van; többen is feléje fordulunk. Érzékeli.
Látja, nézem, látja, nem fordulok el. Rögtön húzkodni kezdi a csíknyi szoknya alját. Konstatálom, de nem értem. Zavarja nézésem? Engem nem, őt miért? Hiszen eddig is tudhatta, formás a lába, tudhatta, megnézik mindig, mégis ily lengén öltözött.
Mit gondolhatott? Látsszék ugyan, ám ne tetsszék? Avagy így jelzi, hogy a látszat – legyen az bármié – ne tévesszen meg senkit; és igyekezetével éppen az erénynek adózik. Úgy véli tán: képmutató, de legalábbis huncut az a férfi, aki ezt nem érti?
Biztosan van egyszerűbb magyarázat.
Látom, néz. Látja, nézem. Még mindig. És húzkod, húzkod tovább.
Azt hiszem, már világos. Nem akarta ő ezt a kihívó rövidet, egyáltalán nem. De nem tudott nem engedni a rosszabbik énnek: erőszakot követett el – saját magán!
Férfitársak, barátai az erénynek: ez ellen is fel kell lépnünk!
Ideje egy újabb tüntetésnek.