Dacolok

Betegségedben éveken át

voltam foglárod, haragosod,

rabszolgád. féltettelek, ahogy

kicsi gyereket szokás.

Kísértem kezed, kiküldtél

szobádból dacoló szemeddel,

fájásig összeszorított fogammal,

reszkető könnyemmel mentem

tőled el, majd makacsul vissza.

Nézel rám örökkévaló szép,

mosolyoddal, veled fogyott el

a feladat, mit tőled kaptam,

mikor megszülettem.

Utolsó ágyadon fogtam még

hideg kiskezed, enélkül nem

engedhettelek el. lelkemben

velem vagy, kapaszkodom

kezedbe, szeretlek Anyukám.