2012. július 29., vasárnap

Dacolok

with 0 Comment


Betegségedben éveken át
voltam foglárod, haragosod,
rabszolgád. féltettelek, ahogy
kicsi gyereket szokás.

Kísértem kezed, kiküldtél
szobádból dacoló szemeddel,
fájásig összeszorított fogammal,
reszkető könnyemmel mentem
tőled el, majd makacsul vissza.

Nézel rám örökkévaló szép,
mosolyoddal, veled fogyott el
a feladat, mit tőled kaptam,
mikor megszülettem.

Utolsó ágyadon fogtam még
hideg kiskezed, enélkül nem
engedhettelek el. lelkemben
velem vagy, kapaszkodom
kezedbe, szeretlek Anyukám.
 
 

0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.