Vázlat

Még mindent a csend birtokol,
folyékony a párnán hajad,
az éj strázsál, mélyen alszol,
lüktető perc, lassan halad.

A hajnal semmivé foszló
álmok fátyolában, kábán
ül az óra mutatóján.
Bíbor színt tükröző szemmel
nézem, ahogy halkan szökell.
Távolodik a pirkadat,
szomorú, de én megértem,
hogy tovább már nem maradhat.

A fák lombján árnyjátékot
játszik a szellő a fénnyel,
puha avarban álmosan
csoszogva dohog az éjjel.