Enyves fogakon vergődő szavak. A mosolyok húsfogata: a tükrök kopoltyúi átszűrik a test vonalait, a csupasz lélek kódorog és köhög villámokat a falevelek közé. - egy kitombolt vihar fájdalmai - a sírok szűzhártyái átszakítva - az emlékezet izomláza ez.
Behemót, halott krokodilt vonszolnak a néger vadászok a faluba. A hüllő köré kötött indák megfeszülnek, recsegnek - az elejtett szörny súlyos teste hatalmas árkot húz a nedves talajba, benne véres esővíz kavarog. Ünneplő falusiak fogadják az állatot leterítő férfiakat: virágszirmokat dobálnak feléjük, azok egyből fehér lepkékké változnak - csapkodva törnek az ég felé.
Mint kotyvalékok szaga. Zsinegdarabok. A falusiak rég nem láttak ekkora bestiát: tapogatják, szurkálják, a gyermekek a kiálló fogakat csodálják - legalább hat méteres kajmán, farkától az orra hegyéig, kifordult szemeiből rozsdaként pereg a kegyetlenség - halála színtelen oltár - hústükör. Vállon veregetik az izmos férfiakat, a szív szökőkútja itt-ott ki is önt.
Kezdődne rögtön az ünnepség, de ekkor különös dolog történik: a halott állat fakó hasa feldagad, megpuffad, és ki is lyukad: egy kés véres hegye bújik ki a seben, majd tovább tágítja azt. A gyermekek megijednek, rögtön anyjuk mögé bújnak - a vadászok előre szegezik dárdáikat.
Az Aligátorvadász kikecmereg a döglött krokodilból, és őrült tekintetét végigjáratja a falusi gyülekezeten. Lesepri a válláról a hüllő egyik szakadt belsőségét, majd a magasba emeli kését, és diadalmas kiáltást hallat, amitől összerezzennek még a fekete vadászok is, amitől leesnek a majmok a fákról, amitől hajtincsek szakadnak el a nászéjszakán, amitől megindul az anyák döglött, fekete hangyáktól csomós teje, amitől a piócák visszahányják a vért egy vízilóba.
- Ostobák! - Így kacag az Aligátorvadász (arca mérgezett égifolyó). - Ez a dög már az enyém! Biztosan azt hittétek, ti ejtettétek el! Ugyan! Három napja másztam be a mocskos állat száján, azóta módszeresen gyilkolom belülről! Szép lassan elvágtam és elrágtam belső kötéseit, kiszürcsöltem és az epét a májából, és mind a szívére köptem! Mennyit kódorogtam odabenn, mire megtaláltam a lelkét! De megtaláltam! Meg én! És most már az enyém, csak próbáljátok elvenni!
Az Aligátorvadász egyetlen szökkenéssel a földön terem. Megrázza magát, akár valami kutya, a krokodil vére cseppekben repül szét. A halál harmata. A bennszülöttek riadtan méregetik a fickót: még a legizmosabb négerek is félnek az Aligátorvadásztól - az a szóbeszéd járja, hogy a szúnyogkór lappang évek óta benne, ami teljesen elvitte az eszét. Albínó kísértet ő, akitől tűzre lobbannak a maszkok, és a halak felöklendezik szálkáikat. Benne egy halott menyasszony forgolódik - fájdalmas keringője elnyesi a csillagokat égre lógató zsinórokat.
- Nesztek hát, kutyák! - kacag az Aligátorvadász, majd piszkos körmével a dögre mutat. - A hús a tiétek lehet!
Azzal hatalmas ugrásokkal eltűnik a fák között - útközben agyontapos néhány a gyökerek között forgolódó apró gyíkot, érett gyümölcsszemként pukkannak szét kopott bakancsa alatt, majd színtelenre szív egy fákon őgyelgő kaméleont, ami ettől áttetszőn, holtan hull a földre. A falusiak köpnek egyet utána, majd figyelmük ismét a kicsattant krokodil felé fordul: az állat szinte teljesen üres belülről - a gazfickó alighanem elfogyaszthatta a belsőségeit - a bűz majdhogynem elviselhetetlen - de ezzel csak megkönnyítette a dolgukat, hiszen dehogy kell nekik ez a hús, egyébként sem arra pályáztak. A folyó istenének készültek áldozni - ahhoz kell a krokodiltetem.
a szívek - villanó legyek - távoli papírfelhők szakadnak - lebegnek a fák koronák fölött a majmok - denevérek az anyakirálynők körül - vudubabákat cipelnek a hangyák - valaki beteg?
a haragos folyó ajkukon. koponyában
csapódva sírnak - recsegnek a szirmok. őrült üstökös következik.
éles kürtszó a régi istenek köhögése (a hit amputált nyelvbimbói)
(Valaki kioperálja a csontokat a virágokból - indákból font képkeret, az ősi szobrokból kikapart tekintet.)
A bennszülöttek fiúgyermeket áldoznak a folyó istenének, már hozzák is a bömbölő, néger csecsemőt, a magasba emelik, úgy cipelik körbe. (Az anyát eközben lefogják, csitítgatják - az éjszakát illesztgetik hajába.)
A ceremóniát egy kígyó maszkos férfi vezényli. Irányítására a rugdalózó csecsemőt a kibelezett krokodilba fektetik - micsoda húsbölcső - majd érkeznek az asszonyok, csontból faragott hegyes tűikkel, hajszálaikból font cérnáikkal, és elkezdik összeölteni a sebet.
mintha egyetlen ember volnának - akasztott órákból csöpögnek a percek - törzsi szokás szerint lángra lobbannak a marionett bábuk - a halott krokodilt, aminek méhében a csecsemő rúgkapál, a folyóba hajítják. A kígyó maszkos térdepel a grafitiszapban, a kezében égő ceruza, a hatalmas vízi isten könyörületét kéri. Végül összeesik, néhány vadász vontatja vissza a faluba - (teste hatalmas árkot húz a nedves talajba, benne esővíz kavarog).
Csiszolatlan gyémánt az éj - a rémálmok zsalui puff kicsapódnak - borostyánt izzadnak az ágyak - a folyó sötét hömpölygése - krokodiltetemet cipel, amiből gyereksírás fojtott hangja szűrődik elő. Hatalmas, egyetlen gigantikus tág pupilla most az égbolt. - kecses bambuszrengetegek járása - búcsúzni az esővíztől - könnyek hullnak a teába - zöld virágok menta legyek - isten száraz szökőkút
A folyó végül a partra dobja a krokodilt. Az őserdőből két néger férfi lép elő - meztelenek - arcukon karmolás nyomok, a kezükben véres dárda, a vállukon egy-egy leterített nagymacska. Fülelnek: a fojtott sírást hallgatják, amely kiszűrődik a hüllőtetemből. Dárdáikkal megbökdösik a dögöt. Észreveszik a hasán az öltéseket. Leguggolnak, késeket vesznek elő - kiélezett óramutatók csillanásai az éjben - felnyitják a sebet, kiemelik a csecsemőt. A kis néger baba a párás levegőt kaparja hurkás lábaival - puha sarkával rugdalja az éjt - bömböl, ahogy csak csöppnyi torkán kifér. A két néger férfi összenéz, majd szemükből kicsordul a könny - megcsókolják egymást.
alszol? - vonagló rémálmaimat illesztgetem az éjszakába - A távolban az Aligátorvadász - halott krokodilokból emelt trónon ül, a vízparton - kígyómaszk fedi arcát - apró gyíkok érkeznek behódolni neki - lidérchatalmak - a lélek belesimul a dzsungelbe. Egy néger férfi menyasszonyi ruhába búj, ami teli van csípős hangyákkal.
a minden fájó órája
Szerte az éjszakában halcsontvázak világítanak zölden az iszapban: megannyi földre hullt, mérgezett csillag.
Behemót, halott krokodilt vonszolnak a néger vadászok a faluba. A hüllő köré kötött indák megfeszülnek, recsegnek - az elejtett szörny súlyos teste hatalmas árkot húz a nedves talajba, benne véres esővíz kavarog. Ünneplő falusiak fogadják az állatot leterítő férfiakat: virágszirmokat dobálnak feléjük, azok egyből fehér lepkékké változnak - csapkodva törnek az ég felé.
Mint kotyvalékok szaga. Zsinegdarabok. A falusiak rég nem láttak ekkora bestiát: tapogatják, szurkálják, a gyermekek a kiálló fogakat csodálják - legalább hat méteres kajmán, farkától az orra hegyéig, kifordult szemeiből rozsdaként pereg a kegyetlenség - halála színtelen oltár - hústükör. Vállon veregetik az izmos férfiakat, a szív szökőkútja itt-ott ki is önt.
Kezdődne rögtön az ünnepség, de ekkor különös dolog történik: a halott állat fakó hasa feldagad, megpuffad, és ki is lyukad: egy kés véres hegye bújik ki a seben, majd tovább tágítja azt. A gyermekek megijednek, rögtön anyjuk mögé bújnak - a vadászok előre szegezik dárdáikat.
Az Aligátorvadász kikecmereg a döglött krokodilból, és őrült tekintetét végigjáratja a falusi gyülekezeten. Lesepri a válláról a hüllő egyik szakadt belsőségét, majd a magasba emeli kését, és diadalmas kiáltást hallat, amitől összerezzennek még a fekete vadászok is, amitől leesnek a majmok a fákról, amitől hajtincsek szakadnak el a nászéjszakán, amitől megindul az anyák döglött, fekete hangyáktól csomós teje, amitől a piócák visszahányják a vért egy vízilóba.
- Ostobák! - Így kacag az Aligátorvadász (arca mérgezett égifolyó). - Ez a dög már az enyém! Biztosan azt hittétek, ti ejtettétek el! Ugyan! Három napja másztam be a mocskos állat száján, azóta módszeresen gyilkolom belülről! Szép lassan elvágtam és elrágtam belső kötéseit, kiszürcsöltem és az epét a májából, és mind a szívére köptem! Mennyit kódorogtam odabenn, mire megtaláltam a lelkét! De megtaláltam! Meg én! És most már az enyém, csak próbáljátok elvenni!
Az Aligátorvadász egyetlen szökkenéssel a földön terem. Megrázza magát, akár valami kutya, a krokodil vére cseppekben repül szét. A halál harmata. A bennszülöttek riadtan méregetik a fickót: még a legizmosabb négerek is félnek az Aligátorvadásztól - az a szóbeszéd járja, hogy a szúnyogkór lappang évek óta benne, ami teljesen elvitte az eszét. Albínó kísértet ő, akitől tűzre lobbannak a maszkok, és a halak felöklendezik szálkáikat. Benne egy halott menyasszony forgolódik - fájdalmas keringője elnyesi a csillagokat égre lógató zsinórokat.
- Nesztek hát, kutyák! - kacag az Aligátorvadász, majd piszkos körmével a dögre mutat. - A hús a tiétek lehet!
Azzal hatalmas ugrásokkal eltűnik a fák között - útközben agyontapos néhány a gyökerek között forgolódó apró gyíkot, érett gyümölcsszemként pukkannak szét kopott bakancsa alatt, majd színtelenre szív egy fákon őgyelgő kaméleont, ami ettől áttetszőn, holtan hull a földre. A falusiak köpnek egyet utána, majd figyelmük ismét a kicsattant krokodil felé fordul: az állat szinte teljesen üres belülről - a gazfickó alighanem elfogyaszthatta a belsőségeit - a bűz majdhogynem elviselhetetlen - de ezzel csak megkönnyítette a dolgukat, hiszen dehogy kell nekik ez a hús, egyébként sem arra pályáztak. A folyó istenének készültek áldozni - ahhoz kell a krokodiltetem.
a szívek - villanó legyek - távoli papírfelhők szakadnak - lebegnek a fák koronák fölött a majmok - denevérek az anyakirálynők körül - vudubabákat cipelnek a hangyák - valaki beteg?
a haragos folyó ajkukon. koponyában
csapódva sírnak - recsegnek a szirmok. őrült üstökös következik.
éles kürtszó a régi istenek köhögése (a hit amputált nyelvbimbói)
(Valaki kioperálja a csontokat a virágokból - indákból font képkeret, az ősi szobrokból kikapart tekintet.)
A bennszülöttek fiúgyermeket áldoznak a folyó istenének, már hozzák is a bömbölő, néger csecsemőt, a magasba emelik, úgy cipelik körbe. (Az anyát eközben lefogják, csitítgatják - az éjszakát illesztgetik hajába.)
A ceremóniát egy kígyó maszkos férfi vezényli. Irányítására a rugdalózó csecsemőt a kibelezett krokodilba fektetik - micsoda húsbölcső - majd érkeznek az asszonyok, csontból faragott hegyes tűikkel, hajszálaikból font cérnáikkal, és elkezdik összeölteni a sebet.
mintha egyetlen ember volnának - akasztott órákból csöpögnek a percek - törzsi szokás szerint lángra lobbannak a marionett bábuk - a halott krokodilt, aminek méhében a csecsemő rúgkapál, a folyóba hajítják. A kígyó maszkos térdepel a grafitiszapban, a kezében égő ceruza, a hatalmas vízi isten könyörületét kéri. Végül összeesik, néhány vadász vontatja vissza a faluba - (teste hatalmas árkot húz a nedves talajba, benne esővíz kavarog).
Csiszolatlan gyémánt az éj - a rémálmok zsalui puff kicsapódnak - borostyánt izzadnak az ágyak - a folyó sötét hömpölygése - krokodiltetemet cipel, amiből gyereksírás fojtott hangja szűrődik elő. Hatalmas, egyetlen gigantikus tág pupilla most az égbolt. - kecses bambuszrengetegek járása - búcsúzni az esővíztől - könnyek hullnak a teába - zöld virágok menta legyek - isten száraz szökőkút
A folyó végül a partra dobja a krokodilt. Az őserdőből két néger férfi lép elő - meztelenek - arcukon karmolás nyomok, a kezükben véres dárda, a vállukon egy-egy leterített nagymacska. Fülelnek: a fojtott sírást hallgatják, amely kiszűrődik a hüllőtetemből. Dárdáikkal megbökdösik a dögöt. Észreveszik a hasán az öltéseket. Leguggolnak, késeket vesznek elő - kiélezett óramutatók csillanásai az éjben - felnyitják a sebet, kiemelik a csecsemőt. A kis néger baba a párás levegőt kaparja hurkás lábaival - puha sarkával rugdalja az éjt - bömböl, ahogy csak csöppnyi torkán kifér. A két néger férfi összenéz, majd szemükből kicsordul a könny - megcsókolják egymást.
alszol? - vonagló rémálmaimat illesztgetem az éjszakába - A távolban az Aligátorvadász - halott krokodilokból emelt trónon ül, a vízparton - kígyómaszk fedi arcát - apró gyíkok érkeznek behódolni neki - lidérchatalmak - a lélek belesimul a dzsungelbe. Egy néger férfi menyasszonyi ruhába búj, ami teli van csípős hangyákkal.
a minden fájó órája
Szerte az éjszakában halcsontvázak világítanak zölden az iszapban: megannyi földre hullt, mérgezett csillag.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése