A cipészfiú

Az őserdei fák között lebegő halál. A lélek zsalui kicsapódnak, az indák hálójába csavarodott madarak riadt kiáltásaitól megáll dobogni a szív.

Senkiföldje. A villámok póznáira húzott csecsemők sírása.

Az ágakon majmok üzekednek: a szőrös törzsek ütemre járnak. Távoli dobszót kaparnak el az ásók. A bennszülöttek hatalmas, elejtett elefántot vontatnak köteleikkel. Feszes, sötét lábuk körül por kavarog, izmaik megfeszülnek, a homlokuk gyöngyözik.

Előkerülnek a kardok, és felvágják az átszúrt torkú elefánt hasát. Az állatban nyílt sebből belek helyett cipők türemkednek elő - több száz, több ezer lábbeli. A bennszülöttek vidám ujjongásba kezdenek, megveregetik a másik vállát, ölelkeznek, és kattogó hangokból álló nyelvükön törzsi énekbe fognak. Közben sorra járulnak a vadászok a felvágott hasú agyaras állathoz, lehajolnak, felvesznek egy pár cipőt, hogy kérges lábukra húzzák. Hamarosan mindegyiknek kerül cipő a lábára. Ami lábbeli kimarad, a nyakukba akasztják, vagy a dárdáikra kötik.

Az éj könyöke az égboltnak támaszkodik. Elindulnak haza, hátul hagyva az óriás tetemét. A sebből végül kibújik a riadt cipészfiú is, aki az elefánt hatalmas gyomra mögött rejtőzött eddig a félelmetes vadászok elől. Fogai között cérnája, a kezében olló. Milyen régóta csapdába esett ebben az ostoba állatban. Mélyen letüdőzi az alkonyba simuló erdő nedves levegőjét. Majd elindul. Maga sem tudja merre. Meztelen talpa alatt surrog a harmatos fű.

Amerre jár, szülési fájdalmak lepik meg a fákon csüngő majomanyákat. Cipőkanalak potyognak ki szőrös lábaik közül, amiket a fák alatti bozótban bujkáló éjszakai ragadozók hordanak szét. Szemeik zölden világítanak. A fiú pedig járja tovább végtelen köreit az erdőben. Szomorúan csattogtatja ollóját, cérnáit pókhálóként a fák köré fonja, míg végül maga is fennakad benne.

A csillagok csöndje. Fából faragott maszkok a fákra akasztva. Kivágott szemeikből kicsöppen egy-egy csepp könny. A mosolyok végződése, a zokogásba vájt fametszet térképét követni.

A fákon túl, a faluban sötét minden ház. Horkolás hűti a szobákat. Moszkitók az éj pilláin. A tornácon levetett cipők sorakoznak. Ha valaki a füléhez tartana egy ilyen lábbelit - akár egy partra sodort kagylót - fojtott elefánttrombitálást hallana visszhangozni a belsejében.