Telefon (javított)

Egy halk telefon, az asztalon heverőn,
nem jön az üzenet, nézem meredőn.
Várom a monofone hangot,
füleim nyugalom szigetén
esznek halovány csendet,
Szemeim bámulnak,
néznek a feketén meredő
kocka üvegre.
Nem jön, nem jön a bejövő,
hiába hívom, s lesz már elegem,
végül leteszem.
Barátság volt, de most már nem kell,
hirtelen lettem balfék, lúzer.
El hagy az agy, fárad a nyugalom,
szeretet illan, pusztul a neuron.
Emlékem rohanó, bomló fekete veszte,
Landol a mobilom, padlón csattan a teste.