Büszke magyar

Álmodtam egy országot, neve is becses név.
Európa közepén, ha véletlen keresnéd,
hunoknak hívták legnagyobb bölcseit.
Ha nem hiszed idézd fel magadban Kölcseyt,
úgy nézz népemre, mint szőlőnek fürtjére,
megdobban a szívem lehelnek kürtjére,
ahogy Ady megírta gógnak és magógnak
fiaként nem adhatjuk fejünket bakóknak.
Ab Ungerorum nos defendas iaculis,
nincs aki értené ha tandíjból tanul is,
falgellum dei istennek ostorra,
tanította egykoron az összes oskola.
Másoknak országát annyira imádod,
pedig neked szenté avatták királyod.
Mathias Rex bizony még Árpád-ház,
jön a török, de nem tör csak pálcát ráz.
Senkiházi, ha épp népedre haragszol,
ne feledd értünk délben a harang szól!
Habsburg a népét oly bőszen számlálja,
visszahozta Sopront a rongyosok gárdája.
Tudnod kell, ki vagy, mit hagytak rád őseid,
elorozott javakért haltak meg hőseid!
Román földben hogy nyughatna Hunyadi?
Hogyan lettek ezek népünknek urai?
Szíved tudja az igazat, engedd szemednek látni!
Árpádnak zászlaja hogy lehet ma náci?
Vitéz Sebő Ödön hírét úgy vigyétek,
hogy a legnagyobb hősök mindig a tiétek.
Hungarorum eliminates mind máig hatályos,
így lett hát hazád magával határos.