Az én világom II.

négy éve a világomról meséltem a mesémet
azóta kiperelték a testemből a vesémet
de minden bajtársnak üzenném hogy megjöttem
ott ragasztott meg isten ahol mindig eltörtem
megkínoztak és bezártak sokan akarták a világom
nem gondolták hogy magamat a föld alól is kirágom
pórázon vezettek az ördögök nyomában
aztán hónapokat töltöttem a 101-es szobában
könnyekből fakasztott patakokkal öntöztek
kiült sótömbök a testemen mutatták hogy nem győztek
minden reggel néma harangokra ébredtem
és romlás virága nyílott mindig abból ami én lettem
salétromos falak mögött lélegeztem oxigént
és nem hitték hogy túlélek még egy ilyen rossz idényt
fekete lyukak gyomrában lettem minden titkok tudója
megtudtam mi az életünknek a mozgatórugója
kereszthalált haltam anélkül hogy elvittem
minden egyes bűnötök de én magamnak elhittem
egészséges lelkem beteg testembe zárták
vaskoporsóból karantén mégis elkapták a náthát
eretnekek vacsorája húsomból vétetett
azt akarták egyedül én éljem túl az életet
láttam ahogy jégtömbök olvadnak el északon
és arab kölykök tucatjait hizlalják a vérszagon
láttam ahogy bombákat szórnak ott le Gázra
ti meg azon tanakodtok mennyi lesz a gáz ára...
láttam ahogy a közöny felfalja a világom
tankjaiknak csövébe se tűzik már a virágom
látom ahogy fegyverrel foglaltok el tereket
és Lucifernek taxiján pumpálod a kereket
letéptem a láncaim hogy eljöjjek ma közétek
hogy közvetlenül tőlem tudd a gyűlölet nem közérdek
eljöttem hogy megtanuld a sivatag az nem homok
és széthúzom a bordáját akiben nem szív dobog
túlvilági lényeid visszaűzöm én a pokolba
és bíró leszek ott ahol a bűneidet sorolja
az ügyész és az esküdtek de még a védőd is én leszek
abba a világba száműzlek amit neked képzelek

Bugyuta...(alkotói válság)

Egyszer verset írtam én
ahol magam kérdezém
miért nem megy ez már nekem?
hiába így van énvelem

Mikor verset írtam én
a világ ezen félekén
nem olyan mint ma kéne
így maradt hát félbe

Volt hogy verset írtam én
rólam szólt de mégsem én
voltam fontos benne
csak egy foltos lepke

Néha csak verset írnék én
ahol ostorozó vélemény
de nincs már bennem
valahol elengedtem

Máskor verset írtam én
nem egy komoly költemény
kicsit talán balga
hasonlít e dalra

Aztán verset írtam én
egyik éjnek éjjelén
bugyuta lett a címe
ez a vers az íme...

Bocsásd meg

Bocsásd meg bűnét jó uram
annak ki népem irtaná
nem haragszom pedig tudom
mi mindent írt alá

Bocsásd meg bűnét jó uram
annak ki magyart kerget el
nem bosszul az üldözött
otthonról lassan elszelel

Bocsásd meg bűnét jó uram
nem tudja mit cselekszik
kinek alvadt vér kezéről
ingemre telepszik

Bocsásd meg bűnét jó uram
még akkor is ha néha
bűnösök közt tudjuk
cinkos aki néma

Bocsásd meg bűnét jó uram
ki nem képes irgalomra
jó borral üdvözöld
ha koccint a sírhalomra

Bocsásd meg bűnük jó uram
minden éljen sokáig
élvezzék, hogy a szar
nem ér csak nyaktól bokáig.

Közhelyek

érték az élet és én értékelném
ha a saját életemet végre én élhetném
ha nem te mondanád meg: mit, mikor, hogy kéne
akiben van becsület csúzlival vadásszon a lepkére
Én szerelmet érzek de a szívem tele haraggal
jött a lehetőség aztán meg elúszott a halakkal
aki tegnap nagyot mondott holnapra mondhat bármit
aki látnoknak született holnapra vakká válik
itt vagyok nem tudhatom hol talál rám a szürkület
aki háborút visel az úton sem éri el a tűzszünet
hazugságról beszélünk, de ki az aki őszinte
ha ez magas lenne akkor költözz le a földszintre
Már az igaz ember száját sem hagyja el igaz mondat
mert a hazug ember az igazzal is hazugságot mondat
Én leírom te olvasod végül feledésbe merül
hogy a saját egyéniséged sok kapcsolatba kerül
a boldogtalanságra nincsen kapszula vagy orvosság
de mindig lesznek okosok kik folyton csak a szót fossák
pakold táskába a bűneid, érezd a pántokat a válladon
ha nem rogynál meg a súly alatt a sajátom is átadom
az elmélet csak elmélet a gyakorlat már gyakorlat
hogy vannak akik a híd alá bútorokat pakolnak
szegény családban ki sorsolják a kabátot ma ki hordja
amire azt hiszed a te kukád az inkább az ő frigója
minden lehetőség egyszer jön és aki azt is lekési
öreg korára az élet majd kőtáblába bevési
így jár minden balek aki nem megy mikor kellene
vadásznod kell mikor még a kutyád is csak ellene
közhelyeid helyett mondanék sok újat
ha az orrod üregéből végre kihúznád az ujjad
ne ébredjen holnaptól senki se a magányra
az se kire nagy lenne Harry Potter talánya
legyél te az igazi ne utánozz másokat
légy mindig önmagad ne egy ócska másolat
egy nő sem ér annyit hogy az légy aki nem vagy
aki másnak akar látszani az kőkeményre megfagy
lehetsz te is bűnöző mint a Fekete Gyöngy hajósa
tartozhatsz is bárkinek de ne légy magad adósa

Sehogy se jó

úgy kezdődött minden hogy KGB
mikor hetente jártak le kávéér'
minden nap KMB nekem meg fenn a karom
ne csinálja elvtárs, én nem akarom
jött a KMK én meg úgy mentem vele
hogy Recsken kilógott az ember bele
kicsit megfeslettem aztán REF-es lettem
ő ütött én meg csak befestettem
orrommal, számmal azt a bárpultot
ahol annyiszor a gumibot rám sújtott
kezünk a tarkón ne legyünk buták
jó idők jöttek meg rendőr kutyák
utaztam eleget kék rabszállítóval
míg a szomszéd a kádban két hajszárítóval
régen volt tudom, hogy vigasztalnál
mikor spiclikkel ültünk még egy asztalnál
beléptem én is valami KISZ-be
azóta fogdára senki se visz be
a 360 as kenyérre nem volt panasz
mindig időbe jött meg a ravasz tavasz
emlékszem mit mondott Mátyás a Szűrős
hogy a döglődő nyugaton mindenki bűnös
évek múltán megfordult a kocka
szabadok lettünk ezt hozta a posta
fejek fölött láttam sok kérdőjelet
aztán elfogytak mint buszon a férőhelyek
váltottunk rendszert, megjött az ÁFA
s vele a dübörgő kamatok lába
idővel minden kifordult magából
de mikor lesz ismét diák a tanárból?
hadügyminiszterré avanzsál ki nem volt még katona
s földünket trágyázza hintázó falova...

Ma szegfű holnap narancs

Tegnap tévét néztem atyám
rögtön tele lett a gatyám
volt lopott antik váza
na meg foszfor bomba,Gáza

mégis én vagyok a náci
velem teljen meg a váci
aztán boldog béke évek
alólad kirúgják a széket

amíg hazám gyarmat
addig vágnak majd a falnak
na sok lyukas koton
megin' vér alvad a boton

terror amit művel
mondom bűn ez hosszú ű-vel
abból lesz ott kenyér
ahogy arcomon a tenyér

felelős az nem lesz
fél szemednek ez kedvez
a parancs mindig parancs
ma szegfű holnap narancs

nehéz hazafinak lenni
a bajba' semmit tenni
hát szavazzák meg nekem
ki lője ki a szemem

de vízágyú is legyen
ahogy Kínában a hegyen
szabadság az kéne
jöjjön üssön arcon érte!

Amit a Hontól várok

Elmondom mi az amit a hontól várok:
Hogy meglegyenek becsülve a honpolgárok
Itt tizedike is még fizetés nap
És van aki még akkor se fizetés kap
Havonta fojtogat a törlesztő részlet
Ez az amitől minden törlesztő kész lett
Zsebbe kell jattolni ez biztos így jó?
A hálapénzt nem fizeti a biztosító
Tépj sorszámot hosszú a várólista
Az orrnyergét műtteti a Vágó Pista
Biciklist bírságol a privatizált rendőrség
Nem csak városi, országos a meddőség
Kiműtik a veséd egy kínai boltba
Holnaptól egy csinos kínai hordja
Körmendi gyilkosság a bíró is pártatlan
Nálunk még az elítéltek fele is ártatlan
Az igazság pártatlan mért szavazzak pártokra?
Hiába várod nem állok a pártodra

Az a baj

Az a baj ezzel a világgal
hogy én nem hiszek már benne
pedig úgy teszek mintha ez a sok rossz ember
persze benne se lenne

Az a baj ezzel a világgal
hogy én nem hiszem hogy béke
amit félelem szül és fegyverrel tart
a világ összes népe

Az a baj ezzel a világgal
ami mára már alap tétel
hogy bármit tehetsz az asztalra
ha az élet nem értékel

Az a baj ezzel a világgal
hogy ők csak kölcsön kapták
persze híztak az akták
mielőtt unokáikra hagyták

Az a baj ezzel a világgal
hogy úgy van kitalálva
hogy tízezerből egynek ízlik
csak a liba mája...

Az a fitnesz fickó

Az a fitnesz fickó
aki hájas disznó
volt valaha még régen.
büszke ma arra
hogy jobbra meg balra
ő feszít azon a széken

Minek lába csak három
vagy ha fetreng az ágyon
nem gondol már arra
hogy beőled él meg
te meg még kéred
kenjen arra a falra

Téged meg lenéz
ott lelkén a penész
úgy omlik végül széjjel
hatalma magja
hogy apró haragja
rágja a gyomrodat éjjel

Az a fitnesz fickó
aki hájas disznó
a tükönek minden reggel
újakat tervez
hogy malacka jelmez
többé senkire nem kell

Edd amíg teheted
mint férgek a tetemed
falják a rákodat ember
update az élet
ameddig éled
más meg pörköltet rendel

Az én városom

Hosszú itt egy éjszaka
pár dolgot elmesélek
így jár minden város
ha már nincs a testbe lélek

Szorgos lámpa oszlopok
festik az éjszakát fehérre
újabb árnyékok kutatnak
újra árnyékom zsebébe

Új színek kerülhetnek
fel a palettára
térfigyelők rögzítenek
Beta kazettára

Némán állnak őrt azok
a magas panel házak
vasbeton tartja fenn
a kommunista mázat

Autóriasztók a parkolóban
több szólamban szólnak
bennük pedig sötét kezek
órákig molyolnak

Jól működő maffia
pénzszerzésbe gátol
bűzlik már a város
olcsó whiskynek szagától

Jelző fénye félve villog
minden éjjel sárgán
körforgalom épülhetne
a jelzőlámpa árán

Pékárúnak illata
orrod üregébe mászik
fogaid közül nyelved
élelmet vadászik

A "bűn városa" lészen
itt már nem lehet remélni
Makón még a bűnözésből
sem lehet megélni

Büszke magyar

Álmodtam egy országot, neve is becses név.
Európa közepén, ha véletlen keresnéd,
hunoknak hívták legnagyobb bölcseit.
Ha nem hiszed idézd fel magadban Kölcseyt,
úgy nézz népemre, mint szőlőnek fürtjére,
megdobban a szívem lehelnek kürtjére,
ahogy Ady megírta gógnak és magógnak
fiaként nem adhatjuk fejünket bakóknak.
Ab Ungerorum nos defendas iaculis,
nincs aki értené ha tandíjból tanul is,
falgellum dei istennek ostorra,
tanította egykoron az összes oskola.
Másoknak országát annyira imádod,
pedig neked szenté avatták királyod.
Mathias Rex bizony még Árpád-ház,
jön a török, de nem tör csak pálcát ráz.
Senkiházi, ha épp népedre haragszol,
ne feledd értünk délben a harang szól!
Habsburg a népét oly bőszen számlálja,
visszahozta Sopront a rongyosok gárdája.
Tudnod kell, ki vagy, mit hagytak rád őseid,
elorozott javakért haltak meg hőseid!
Román földben hogy nyughatna Hunyadi?
Hogyan lettek ezek népünknek urai?
Szíved tudja az igazat, engedd szemednek látni!
Árpádnak zászlaja hogy lehet ma náci?
Vitéz Sebő Ödön hírét úgy vigyétek,
hogy a legnagyobb hősök mindig a tiétek.
Hungarorum eliminates mind máig hatályos,
így lett hát hazád magával határos.

ki ő?

Sűrű lombok alól
idegen érkezik
nem mondok nevet
hiába kérdezik
ősrégi lakos
senkit sem érdekel
néha a templomban
veled is énekel

rab vagy látogató
bejár a börtönbe
büntető pereken
a vádlottal öltönybe
mindig hagy valamit
amit magával hozott
nem tudod a nevét
pedig bemutatkozott

civilben jár-kel
fontos a munkája
azt hinnéd halott
de üres az urnája
az ő nevét mindenki
hamar kimondja
fiatalon kerülnek
tegező viszonyba

Lehetne Magyar,
Szlovák, vagy jenki
mindennap buszra száll
de nem várja senki
így telnek az évek
ő mindig csak érkezik
a váratlan vendég
nem él már csak létezik

Emlék

valamikor régen élt egyszer
egy hercegnő és herceg
ma már nem anyu meséli a mesét
hanem a wattok és a hercek

amikor én gyerek voltam
apu még a farsangra is tervez
ma már nincs rá szükség
mindenkin ott van az a jelmez

mikor én gyerek voltam
akkor még játszóterek voltak
nem sétáló utcák ahol most
járnak az élő holtak

amikor én gyerek voltam még
az ellenőrzőm kérték
ha hazudtam nem dicsértek
hanem pofon volt a mérték

mikor én gyerek voltam
még féltünk a rendőrbáltól
nagy pofánk volt persze
de nem volt egyikünk se bátor

mikor még gyerek voltam
én hittem a télapóban
aztán lassan megtanultam
hogy rogy meg a térd a hóban

mikor még gyerek voltam
néztem apát ahogy húzza
de mára már a borotva
az én arcom is nyúzza

mikor felnőtt lettem
építettem homok várat
és rájöttem hogy az ember itt
a legkonokabb állat.

Menni kell

Súgják a fülnek,
hogy törvényt ülnek
felettünk
gyanús ez felettébb
épül a(z)árkád
sávosan árpád
tudjuk régóta lenyelték
mondom a furcsát
az igazság kulcsát
ne keresd többé
mer ez tény
aki kíváncsi arra
ki keni a falra
mit székel éppen
egy keresztény

annak majd hátha
nem vírus a nátha
átlát a szitán
az ő sorsa
nem lesz már Trianon
legbüszkébb fiadon
marad majd újra
főhorka
ha majd ő ott lesz
nem lesz több homeless
jósol legbölcsebb
táltosom
halottak lágy pora
golyóknak zápora
átkozta hűséges
városom

támad a szvasztika
egyetlen klassz fia
szólítsd csak úgy hogy
tengernagy
nem számít mit viszel
ki-kinek mit hisz el
ne feledd mégis csak
ember vagy
vasfogú harapás
sarló és kalapács
mellékvágányra
terelt el
diktátor kutyának
kannak vagy szukának
vérünkkel megtöltött
kehely kell

mosnák az agyadat
ne hagyd már magadat
térj magadhoz újra
Magyar nép
vedd észre végre
ki állt az élre
nyakunkra soha nem
Magyar lép
furcsa a vállalat
szántják a hátadat
helytáll a Magyar
ha derekas
nem számít semmi se
akár egy szent mise
ha nemzeti színű
az ekevas

most vége vagy elseje?
városok belseje
Kossuthnak utcáit
rejti el
senki sem nagyítja
csak ahogy tanítja
a Magyarnak otthonról
menni kell!

szavazz!

vak lett az öreg vak volt a gyermek
vak lett kit régóta már nem is vernek
vak lett a süket és vak lett a néma
vak volt a rendőr persze csak néha

vak vagyok én és vak leszel te
vak ki a börtönrácsot elreszelte
vak már a mentős vak lett a taxis
vakon indul az összes praxis

ref:
kilopják a szemünk és csak nézel bután
üres szemgödrök maradnak még 4 év után
változtass rajta ma mindent lehet
gyere szavazd meg ki lopja ki a szemed

vak itt a néni vak ott a bácsi
vak lett a zsidó vak már a náci
vak a testvér vak a szomszéd
vakon őriz minket a honvéd

vak volt a Strici vak lett a kurva
vakon hiszem, hogy ez már durva
vak lett a látnok vak lett a vak
vakok a vaknak vakkantanak

ref:
kilopják a szemed te meg nézel bután
szegényebb leszel még 4 év után
dühös vagy látom az asztalt vered
megszavaztad ki lopja ki a szemed
 
 

Szabad Hazát

Adós az ország adós a nép
kamat lába a nyakunkra lép
szorul a tüdő a légcső után
megbotlunk az első lépcső után

Adós az én adós a te
nem másztunk ki ebből azóta se
indulok én is a ranglétrára
hogy köpjek az egész bankszférára

Adós a ti adós a mi
valós számokon valós a π
a banknak mától mindent lehet
uzsora kamatra fejet vehet

Adós a paraszt adós az úr
földön futók gyertyája gyúl
hiteligénylőknek a cellája
híd alatti telkek parcellája

Adós a Haza adós a Nemzet
adós kit azóta Árpád nemzett
álmodik ma még sok adós család
szabad Nemzetet akarok és szabad Hazát!

Brüsszel

Ha már játszik a tűzzel

mondja meg Brüsszel

meddig tűrjük még?

hogy a csalódottság

a kizsákmányolás

import kész termék

Kinek kemény az orra

dönthet ma róla

milyen rendőr verje

lovas vagy gyalogos

butus vagy nagyokos

üssön e intim helyre

kinek nem ég az arca

ha mindenki harca

levert forradalom

dönthet ma róla

hogy első sorba

miről szól a dalom

kinek nem inge ne vegye

magára ne tegye

csillagos zubbonyát

úgy hívjuk kényszer

lehámozni késsel

akár a burgonyát

ha már itthon is Brüsszel

játszik a tűzzel

mondja meg hát ő

mikor dönt úgy

hogy elfújja gyertyánk

akár a teremtő

  

 

Tolakodó valóság

Világvárosok népének
Reprezentatív osztálya
Térdre kényszerült alvajáróknak
Törvényesen gazdája

Holdvilág Charley, Piszkos Fred
Az alvilágnak krémje
Látszólagos közönnyel alszik ki
A kapitalizmus fénye

Magyarságnak martaléka:
Gyóni,Petrovics, Szabó
Sors gyötört írók nadrágján
Éget lyukat a bagó

Tolakodó valóság
Heinz Ewers tollára illik
Újkori kihívás: lopni
Simlisektől simlit

Pol beat-el hódít újra
A sikerdíjas Verband
Régen felkötötték...
Most kitüntetnék a Hermant
  
  

Hóember

jó reggelt,
gyúrjunk lángból hóembert
legyen orra legyen szája
legyen lépe legyen mája
legyen minden ami fontos
hátára meg szénből gombos
kényszerzubbonyt varrassanak
nehogy babért arasasnak
azok a szép jóemberek
akik ma még hóemberek
aztán pedig magas falat
emeljen a vasakarat
ahol szökhet láng a hóból
kerítést ver szöges drótból
dicséretből bőven kijár
osztozkodnak kinek mi jár
mindenkinek fele-fele
indulhat a tere-fere
felosztották amit lehet
hóemberről a rendelet
mielőtt még gallyra menne
indulhat a parlamentbe
akinek már feje se fáj
annak nyakában a medál
a hó egész éjjel esik
ügynökeink félve lesik
lapát kesztyű fel a kézbe
véssétek jól be az észbe
akinek nincs engedélye
annak nem lesz szenvedélye
hótömböknek koptatása
indul már az oktatása
tanár köszön: "jó reggelt"
gyúrja a sok hóembert
 
 

Végéhez ért

végéhez ért már a november
havat lápától egy jó ember
én szabadon ő meg nagy lábon
a jövőhetet még megvárom...

lábnyomom eltűnik a hóban
mentorom épp szembe toppan
makulátlan mint a hóember
őszinte becsületes jóember
tanultam volna másiknál
de apám nem volt párttitkár

érces hangján megszólított
nagyot mondott de nem lódított
a világot mindig bölcsen látta
kezeit mélyen zsebbe zárta
szemgödrében könnyek ültek
meg is halnak nem csak szülnek

arca szomorú, orra lógott
nem szólt mégis sokat mondott
ruhája rongyos de előkelő
alkalmi munkák: tetőfedő
hogy jutott idáig a tanárból?
segítség nélkül, magától...