Húzd

Csücsöríts a szádat,
undornak képében
ócska titkos létben
húzd, de mégse.
Így megy el az élet.

Dideregve, égve,
gonddal teli percek
alatt öregedve némán,
háborúdat vívva,
had dobogjon szíved.

Óh, te Istenek verése.
Odalent az emberek
megvetnek némán.
Te kenyered s
vizednek ára.
Mikor lesz tele
poharad e borral?

Húzd ki magad,
ne mind forogj
kifacsart keserű
levedbe ázva.
Műveld meg a földet,
had tisztuljon
ábrándok dühétől.

A távoli homályból
véred folyón,
ne nyögj, ne sírj,
nem hallja szád senki.
Belőled a
jobb rész kihalt.

Vakmerő remények.
Majd ha
elvérzel végleg,
ünnep lesz még
e földön, s testben.
Húzhatod már vígan.
Mindig ilyen
volt az élet?