NAMÁRMOSTAN...

Mindenesetre most biztosan itt állunk egy kupacban, ami persze nem jelent semmit, de külső szemlélő számára jól mutat.

Mert vannak a nézőnek esztétikai elvárásai is, bár mondják, még ez sem szokott lenni, de ez biztosan csak rosszindulat.

Hát, a jóindulat, egy antik fogalom, az emberi jóérzés igényének kiveszett formája, egy anakronisztikus emlék. 

Elnézegetve egy rendelőintézet várójának hosszú széksorain üldögélő embertársaink kivénhedt- elbutult arcát, az elszáguldott évtizedek okozta irreverzibilis rombolásait, az esztétika fogalma szóba sem jöhet.

Mindenesetre aki beül oda, maradék optimizmusának roncsaival, percek alatt meggyőződik álmai reménytelenségéről, dolgai és vágyai hiábavalóságáról.

Lelki füleivel hallani véli, az add fel gúnykacaját, azt a kellemetlen szagú 

dermesztő hangot, amitől megfagy minden melege a léleknek.

Gusztáv Adolf a Svéd király, mikor Azov vára alól visszaverték a cári seregek, tombolva ugrott le lovának nyergéből, és egy menekülő zsoldost elkapva, a fülébe ordította: Hát örökké akarsz élni, te kutya.

Bár ilyen szövegek még nem díszítik az orvosi várók falait, de lehetnének ilyen nyugtató kiírások, hogy: Ne szarj be testvér, emlékké válni magasztos dolog.

Vagy: Ha már nem sikerült délcegen élned, legalább próbáld meg, hátha délcegen távozni sikerül.

Az se semmi…

Jó ha egy kupacban agonizálunk, kifelé sugall némi erőt, tartást, erősíti a csatlakozni vágyók tudatát, miszerint igenis, van a semmi után egy másik semmi is, még talán egy harmadik sem álom, és vesszen ami elmúlt, a rossz fene bánja, hiszen mi- individuumok, miért ne lehetnénk entitások végre, valami változatosság kell, ami feldob.

Énekkart szervezhetünk, dúdolhatjuk, hogy a túlvilágon idilli a béke, a túlvilágon nincsen szerelem…

Vagy: Nem kell bot és nem kell mankó, nem fenyeget itt a kankó, intyompitty…

Csak lebegünk, és átsüt rajtunk a fény, elvegyülhetünk holt nagyjaink pöffeszkedő emlékeivel, mert nem mindegy, hogy kikkel lebeg az ember.

Mert téged nem láthat meg senki, és boldog leszel, mert életedben nem érezhetted a testetlen szabadság mámorát, hiszen hogy a büdös francba is tehetted volna, egy kivénhedt- roskatag testtel a hátadon, bárgyú reményekkel etetve magad, hogy hátha, és még akkor is tovább, ha már a fenekedet sem tudod kitörölni, és ha nem törli meg valaki az orrodat, akkor lecsöppen a koszos trikódra. 

Mikor már hetek óta nem jut eszedbe semmi, lealacsonyodsz egy kulcstartó szintjére, és szavazáskor, az előtted álló zakózsebébe gyűröd bele a voksodat, mert csak arra emlékszel halványan, hogy egy résbe kell beledobni.

Mindenesetre mindenre készülj fel, ne érjenek meglepetések, mert azok harminc felett csak kellemetlenek tudnak lenni.

Légy optimista, és mikor már kívülről és felülnézetben áttekinted ami volt, ne

azt vizslasd, hogy mi nem jött össze, inkább azt, hogy mi az ami igen.

Na hidd el rengeteget fogsz találni, hiszen az emléktárad hatalmas, most még nem is tudod mekkora.

Fog ez menni testvér !

Majd meglátod.