Köszönet Nektek

(gyermekeimnek)
Köszönöm az Örömöt, mit adtok nekem
az életvelőt, mitől ízesül valóm -
hogy aranyporral hintitek be napjaim
akkor is, ha kedvem néha belül-hagyom.

Köszönöm Kincseteket, miket rámszórtok
a szemetekből születő csillagtengert -
kacagás-halmokat, szavak maratonját
melyek nélkül Időm reám fagyva rettent.

Járhatatlant játszik a mozgalmas jelen
hiszen a múlt az, melyen szilárd a talaj -
úgy vágok rajta felemelt fejjel ösvényt
mint egy Anya, kinek büszkesége dagad.

Alkothat az Élet számtalan bajt, csodát
kevés dolgot szülhet ennél hasznosabbat -
mégpedig gyermeket, kikben jövő bujkál
s értelmet kaphat az Út, ahol úttalan.