Ki őrzi meg a titkaim?

Titkaim, ha mind lelepleződnek,
ki törli le majd a könnyeimet,
ki nyújt majd át egy batiszt-lepedőt,
hogy elszenvedhessem
az elszenvedhetőt,
a kívánságot, melyet vérrel mostam le -
ki őrzi meg féltett titkaim?

Nővé válni egy perc volt csupán... 
A Nagy Tervbe így illettem be,
így fejtegettem az élet titkait,
s így gyűjtögettem a magam kincseit
szépségesen, egyedül, magamnak,
míg lényemet széjjelosztogattam,
s a foszlányokból egésszé mégis így váltam.
Ezt nyújtom át szakadt életemből,
tenyerem sebeket rejteget,
arcomon a könny megkérgesedett,
mégis, mégis hiszem:
az élet mostanra lett teljes: velem.
Lágyság, keménység, magány, boldog öröm,
ha nem lettem volna, hogyan is öröklöm,
a Szent, a Nagy, az Élni-akarást,
melybe belepusztul a halhatatlan vágy,
amelyért élek, és újra élek, s újra, újra!...
Ki tudja, hová visz majd, milyen útra,
hegyre föl, vagy le a földi mélybe,
segítség nélküli feneketlenségbe...

Szerelem, gyere! Mutass az Életre,
nem vágyom most nagy célokért égni,
sem magamat a csillagokhoz mérni,
nem! Csak szeretni akarok.
Elcsöndesedve, elégedetten. Elégve.


Titkaim, ha mind lelepleződnek,
ki törli le majd a könnyeimet?
Ki fogja meg reszkető kezem?
Hogy elszenvedhessem,
mi elszenvedhetetlen:
a kívánságot, melyet vérrel mostam le.
Ki őrzi meg féltett titkaim?...