Búzavirág kékjébe csókoltuk szerelmünk
szomjazó ajkadat el sosem veszítettem -
azóta látom az éjszakákat színesben
boldoggá avattad hű imámat felettünk.
Téged kívántalak mély sebekkel, hegekkel
lelked ép felét remegve felém nyújtottad -
óvatosan tartottam az összes súlyodat...
törött szíved darabja engem keresett fel.
A Hozzád-értésben edz'tem a gyakorlatot
alázattal közeledtem, nehogy riadt légy -
később ismerted be, finom ízzel fáj a Fény
s nyeldekelted örömét, mint madár a magot.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése