Napszakok

álmatlan kéj gyönyöre gyötrődik
oszlopnyi nagyságban tör fel a vágy
mire a nap nyugaton hanyatlik
igaz álom a meg nem élt nászágy
pirkadó szenvedély árnya gátja
pihenteti ágyékát a hajnal
szüzességét vette est királya
virradatra vajúdhat sóhajjal
csúfolkodó valóság a reggel
mily gyorsan ellopott minden szépet
hisz míg takart a sötétség leple
hazug öleléssel vette fényed
ázik fázik odakint már minden
látható mit takarni illene
játsszunk ki tudja hányadik ízben
ha megkísért szerelemistene