újra zöldell végre a palás oldal
bár kietlen puszta a gaz benőtte
könnyét hullatta együtt virradattal
izzadtság volt bére ki megművelte
haszontalan tőkék hevernek amott
tűzre sem vetették aszott testüket
tolvaj mód ölték élete elfogyott
nem temették el a régmúlt éveket
újra zöldell életre kelt a szára
valaha élet nedűjét teremte
alaktalan nyomorult inda vágya
letűnt kor gyújtósa mit elfeledne
oly édes volt a hegyen érett kökény
lábunkkal tapostunk sok vadvirágot
nyögve cipelte súlyunkat a szegény
úgy tiportuk akár régmúlt királyok
mára újra zöldell a palás oldal
cigánybúza leng a kies határon
hosszúra nyúlt árny vitázik a holddal
vívja bősz harcát osztozik hazámon
már semmi sem a régi mégis kedves
lelkem apámmal együtt ül egy ágon
domb tetején kiszáradt rég a fenyves
csak egy öreg nyárfa vigyázza álmom
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése