Magányom börtönébe zártan
minden percben rád vártam.
Füled vagyok,
velem hallasz,
szemed vagyok,
velem látsz,
szíved vagyok,
velem szeretsz.
Legyen nyugodt álmod,
szívem neked ne fájjon.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése