Túlerő

Sárga tévhitben
hazug szavakkal vádolsz,
csigaházam vár.

Lyukas oldalán
huzat jár, semmi néz rám,
fatörzsén némán.

Ruhátlan testem
szendereg, hűs bőrömön
eső lepereg.

Vihar szelével
nem dacolhat élő, s holt.
Törötten lehull.


Kép: Pintér András fotója

Altatóm

Lágy altatót fuvolázik a kinti szellő,
keresztre feszített hold lassan feljő.

Tündéreket látok, táncot járnak,
dalolnak hűvös, vetett ágyamon.

Virágok bókolnak, alszanak rég,
illatuk szobámban foszlik szét.

Balzsamos érintésük régi szép
történet álmát óvón ontja rám.


Kép: Pintér András fotója

Fehér kör

fehérre festett

kör közepében kényes

fekete holló

fényes tollain

megbicsakló napsugár

sötét ragyogás

Semmi közepén

semmi közepén
rozsdás telefon
nem hív senkit
nem tárcsázza
véges remény

nyugalmát nem
zavarja csengetés
néma már rég
hangját elvitte
csendes felejtés

nap fénye égeti
vihar szele tépázza
makacs eső áztatja
téli hó takarja
bőrét vörösre marja


Kép: Joó Szabolcs fotója

Csapda

vadszőlő-indák

ölelő rejtekében

mámoros zsongás 

mézelő darázs 

fekete-sárga csíkos

marása parázs

aranyos színe

lebukó napfényében

hamis csábítás

Szikra

izzó szikrából 

égig érő tűz lobog 

holtában hamu

szellő kavarja

mélyén feledett álom

szomorúságát

Zivatarban

mint őszi kornyadt
virágszál virága
lekókad fejem
csukódik szemem

álomtalan álom
éber képekkel
üzenetet küld
fakón jeltelent

megfejthetetlen
kényszerképzetek
zsonganak fejemben
zivatar borús égből


Kép: Pintér András  fotója

Zsolozsma

bánatom selyemként betakar
olykor kígyóként belém mar
gyógyszerem volnál ha volnál
de régóta nem gondolok rád

a sok emléket elengedtem
új életet építettem
hely nem került neked abban
neved papok zsolozsmájában


Kép: Riba Szabolcs fotója

Fénysugár

kirekesztett támolygó fénysugár
kandikál korhadt-kopott
kalyiba ablakán

perdül kék doboz sima oldalán
mélyén emléket perzsel
és titkokat talál

felszabadít ígéretek alól
narancssárgán letarol
éjszaka átkarol


Kép: Pintér András fotója

Játssz velem

játssz velem
mint gyermekkel
játékot őszintén
önfeledten

játssz velem
mintha játékunk
nem is játék lenne
tedd kezed kezembe

játssz velem
nevetve mintha
életünknek
vége sose lenne

Tenger

zuhogó esőn

bőröm sajogva ázik

fenyegető félelmem 

őstengerként hullámzik 

fájdalom csobban

szeretet mélyre merül

leheletnyi kegyelem

tőlem messze menekül

Kép: Lugossy Mária Földanya című alkotása

Kiszolgáltatott

Vándorló időm 

már kopottan kuporog,

pihen pillanat résén.

Alattomosan

szurokfeketén kísér, 

szédülök mélységében.

Végtelenében

görcsösen kapaszkodnék,

koloncként lógok rajta. 

Bolyongok

Fényes csodát szül 

zsongó-zsibongó tavasz,

idő húrján hegedül.

Tükrömben fénykép, 

ismerős mosoly, tudom.

Mégis idegenül néz.

Hieroglifák

rendezett sora között

bolyongok képzeletben.

Másként...

ma valahogy
másként kelt
fel a nap
szürke felhők
mögött erőtlen
próbálkozott
sugara bágyadt maradt

ma valahogy
másként keltem fel
nyomott lélekkel
fáradt szívvel
szomorúan
tüntető tudattal
nem akarom ezt a napot

ma valahogy
mégis pátosz
zsibongott belül
ünnep halottaimért
nem kopó emlékeim
sírotokon gyertyaláng
méltósággal lobog

ma előveszem
fekete ruhám
összenyom
könnyeim mellett
a szép emlék
ajkaim köré
mosolyt rajzol


Kép Zulema Guerra festményrészlet

Ártó percek

hervadó virág

éjszakai látomás

szendereg s zihál

percek üldöznek

menekül züllött lelkem

még árthat nekem

Vízió

sötét kuszált égen
halott galamb repül
angyalok pokolra szállnak

gyors zsolozsmát mormol
lét keresztjén függő
rémülten imádkozó pap

színek nélküli éjben
rács mögé zárt rettegés
ládába lakatolt lelkek

nyöszörgő könyörgése
halló fület nem talál
párás homályban messze száll


Kép: Zulema Guerra alkotása

Hallgatás

hallgattál és hallgattam
szemem fürkészte szemed
válaszokat kerestem

kimondatlan kérdésekre
felelt óvatosan kezed
szemét takarta az este

Elsodor (haiku változat)

Hűs csepp borul rám,

szavad váratlan zápor,

tekintet vádol.

Üres hódítás; 

szemeidben vágy ragyog, 

gyűrött vagy, fagyos.

.

Kép: Salvador Dali

Elsodor

szavad váratlan zápor
hűs cseppje beborít
tekintetem vádol

üres hódítás csupán
szemedben fénylő vágy
gyűrötten omlik ruhám


Kép: Salvador Dali alkotása

Félelem

tisztuló lelkem

zuhanó repülésben

zsibbadtan kuksol 

vihar tépázza

gyengéd varázslatot vár

szellő szerelmét