gondolatom ölelése

gondolatom ölelése

ébredsz
mint a hajnal
homályos ködben
úszik
fátyolos tekinteted
föléd hajol a kávé illata
mint egy Riói táncos
ki táncra kéri szíved
s te engedsz
frissen lágyan
a konyhába libbensz
érzem illatod,
mint gyermek
az anyatejnek
felsír bennem
az éhes gyermek
ölelnélek. mint éjben
a sötét fények
lepedődre
fektetném
vergődő szívem
ajkam ajkadhoz érne
mint láva
szétfolynak benned
felégetve mindent
de te
elmész mellettem
leveted hálóinged
előttem kibontva
a végtelen ember
tavasz a nyár
az ősz és a tél
hideg és a meleg
zsongó illatok
s a feszülő
dimbek- dombok
csitul a láz
elrejted magadat
ruháidba előlem
s, mint a nap
te is csak egyszerűen
ragyogni kezdesz
a mindennapok felett