Szokás a dolgokat leltárba venni,
beiktatni a beérkezőket,
a hatásukat mérlegre tenni,
és felértékelni a kimenőket.
Az örömeim szerényen jöttek,
nem taposták agyon a bánatom,
egy-két vígságot elébem löktek,
ígérték azt, hogy jöttüket várhatom.
Várakozom, míg merül az elem,
kileng a mutató. Billeg a mérleg .
Alá kell raknom valami merev
kőlapot, felbukna, mint a részeg.
Tervet is ilyenkor szokás álmodni,
előkotortam hát füzetemet
és alig bír elmém feltápászkodni,
feltárcsázom az ügyeletet.
Nem tudok álmodni kérem szépen,
nincsenek ott valahol álmok?
Leértékelve, kis üvegcsében,
eladnák nekem? Köszönöm, várok.
És így telik el lassan a nap,
nem hívnak vissza, szalad a hét,
észre sem veszem szilveszter van,
s kezdhetem megint a régi mesét.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése