sorsredők

Ha könnyek kövültek is néma lelkemen,
akár a hullámok alatt, odalent
a gyöngykagyló terem:
e fájdalomkövek ma apró ékkövek,

ahogy a tenger mélyén haldokló
csöpp homokszemek
mozdulnak újra élni, és apály után,
a napmelegben a parton fénylenek,

könnyeim nyomán is
élet-gyöngyszemek élednek újra
a bánat-csiszolta sors-redők felett
-örökkön fénylő kincsek, ékesek,

s hirdetnek szép szerelmet,
tisztát, igazat, fényeset,
üzennek reményt, és végtelen,
halált elűző, örök-szép életet.