Hangulatom - mint az erőtlen tavasz -
változatos, hol hűvös, hol napsugaras,
nem csüggedek, mert minden nap másmilyen,
egy borúst követhet számtalan felhőtlen,
s ha hallgatom néhány jókedvű madár
dalát, elfelejtem e bús világ zaját,
alattam a talaj megszűnik fagyni,
lelkem jégvirága már kezd felolvadni,
szívem szaporábban ver, vérrel telik,
a tél hűs napjait böjti szél jegeli,
ballagok, s alant virágok ébrednek,
elfolyó hó alól kék eget kémlelnek,
hófehér szirmukat felfelé nyújtják,
szerte tárt állásban nap felé fordítják,
nekem így lesz kerek március hava,
ha sétálok, köröttem érzem a tavaszt.
Riba
Szinay
