A költő álma

a költészet csak álmodozás
álom benne a szerelmes múzsa
estéje őrjítő vágyakozás
furcsa tévelygés minden sora
lehetne akár egy almaág
vagy szőlőtő melynek indája fog
szára kapaszkodik támasztékán
mint versem szava mi szívet fojt

jaj mily kegyetlen az éjjel
kalózként rabolnak a csillagok
rongyosra koptatott lélekkel
ajkam néma dalt zokog
kopár szomjas a sötét éjjel
elátkozott kóborlás az álom
reménytelen kies minden
nem jön el soha akire vágyom
a múzsa léte  hazug mese
élet és halál mind benne ég
a szerelem kies földje kopár
homokja forró sivatagi kép

a hajnalok kétségbeesett felhők
nem terem babér sem mirtusz ág
bogáncsok nyitnak odakint a kertben
akácom pőrén leng árnyéka bánt

múzsák múzsája egyszer majd eljön
vigasztalójaként beteg lelkemnek
mire a horizont ékesen kéklőn
hűs szellővel leng körbe engemet
árnyék vagy kétség nem bántja a költőt
csak az éjszakába varrt felhők a gyötrők