Húsvéti ébredés

Most boldog verset szeretnék írni,
láncra fűzött szavakkal gyöngyöket,
de részeg gajdolás zúg fülembe,
s csörömpöl az utcán a göngyöleg.
Valaki autóra pakol zörgő rekeszeket
melyekben bor volt, vagy valami üveg,
s üveg koccan üveghez, majd csattan,
káromkodik a munkás, emelget,
indít, s nem hagy mást maga után
csak káromkodást, és cserepeket.
A részeg egy percre elhallgat,
fülére húzza szakadt sapkáját,
körültekinget, s elmereng;
Körötte buszra szállnak az emberek.
Indul a reggeli sietős menet,
váll kíméletlen vállhoz préselődik,
valahol felsír egy kisgyerek,
öregasszony motyogva nézi,
adnak-e neki ma is helyet.
Záródnak az ajtók, a busz útra kel.
A részeg leül egy padra, s énekel
míg szatyrában kotor,
s csak úgy megszokásból,
újságpapírt húz elő, vág a szalonnából,
meg boros palackot markolász,
kortyol, s a kortyban halk fohász.
Egy rigó a fán éhesen lesi,
s a részeg a kenyérből vet neki.
Kóbor macska kurrog rá most félve,
meglapul, lesi, kérhet-e? …
Az ember arca egyszer csak felragyog,
füstös bőrén a sok ránc szétszalad,
olvad a hó, s a jég körötte,
virágba borul a téren a pad:
Valaki könnyű léptekkel halad,
s megáll a csavargó előtt;
a szótlan fohász hozta el Őt?
Mosolyog, de szeme csupa könny,
Vele a tavasz is közelebb jön!
Az ember lassan, mélán fölnéz,
s vállára simul egy könnyű kéz.