Rebbenések

Pillangó szárnyai rebbennek a széllel
csapodár álmaim köröttem keringnek -
suhanó szellőlány lepkémnek bepisszeg
amiért nem hagyott nyugodni az éjjel.

Lángvöröset festett agyam plafonjára...
lüktettek az erek, verték a tamtamot -
rikoltva roptak benn huzatos dallamok
száz pille táncolt a szürkeállományba'.

Csitítni szerettem volna a mulatást
ébredni, ébredni, hess innen mindenki -
röpdöső képzelgés a csendem belengi
s virgonc káprázat utódból újat gyárt.

Elhagy már az erőm, lobogóm a vészjel
víziók szorongnak úgy, mint a heringek -
fillérekért végre a hajnal veszi meg
és az egész csapat világosban ég el.

(Éva Lambrozett)