Zengenek bennem a szavak
vigyázok.. el ne haljanak.
Mint táncosnak a tánc,
zenésznek a zene,
kész körforgás.
Szeretném kiírni magamból a sorokat,
mik itt bent motoszkálnak..
de nem találom a megfelelő hangokat.
Sokan, sokféleképp írtak már
a "belső énekről", mit a lélek húrjai pengetnek
leírni ezeket szavakban...szinte lehetetlen,
mert ezek, éppen itt kavarognak.. itt bennem.
Az ének, a dallam, mi elindul halkan..
aztán csak elered,
mint nyári zápor,
földnek, szántásnak, erdőnek s léleknek..
áldás.
Ki,- és szétfolyik, mint az áradat...
s ha nem kapom össze magamat
terjedelmes leszek én,
a "terjedelmek" tengerén...
Riba
Szinay
