Köszörült emlékek rozsdás pántjain
Csak a képzelet szikrái peregnek.
Való selyemöve szorítja álmaim,
Mikor bíborhantú árnyakban tetszelgek
Szél vert ablakok emlékező foltján,
Nem vakítja szemem nyílt sugarú kéj.
Ha megfagyok vágyak tüzein lelt máglyán,
Nem csókol homlokon a csillagajkú éj.
Nagyon kellene Isten korbácsa!
Reccsent az elme vigyázó rácsa.
Darabokra hullt Mindenség szegletén
Bájból fon kontyot tűnő gondolat,
Csókok nedvére száradt hangokat
Csordult üresség ringat a keblén.
------------
Csordult üresség ringat a keblén
Csókok nedvére száradt hangokat,
Bájból fon kontyot tűnő gondolat.
Darabokra hullt Mindenség szegletén
Reccsent az elme vigyázó rácsa.
Nagyon kellene Isten korbácsa!
Nem csókol homlokon a csillagajkú éj,
Ha megfagyok vágyak tüzein lelt máglyán.
Nem vakítja szemem nyílt sugarú kéj
Szél vert ablakok emlékező foltján.
Mikor bíborhantú árnyakban tetszelgek,
Való selyemöve szorítja álmaim,
Csak a képzelet szikrái peregnek
Köszörült emlékek rozsdás pántjain.
Riba
Szinay
