Magányos fa

Csak egy kopasz fa a pusztában
magányosan álldogál
de léte nem céltalan...társra vár.

Kizöldülne, ha végre az eső rátalálna,
és akár egy kis mag személyében
kit várva vár ma...

Kihajtana az új élet, mellette és vele
elmúlhatna árva élete tele.
Együtt várhatnák az esőt, a Napot
fény kísérné életüket
s már ketten leshetnék a következő napot.