Hajléktalan ölnek üdvös melegét
Érzem hűlni gyanakvó lét öblein.
Vélt ábrándok keserű leheletét
Látom lebbenni rézvörös fátylain
Kimért perceknek s táguló fájdalom
Halmait öntözöm hajnali harmat
Hű hamvaival, s rügyben lelt szánalom
Bimbóin simítok vágyból hullt havat
Nélküled, tűzről pattant képzet hevén.
Látó öntudat örök bilincseit
Hallom csattani a hiány bronzkezén,
Hunyt szerelmek kő könnyein számolom
Toloncolt gyönyör kárhozott kincseit.
S már nincsen helyem ezen a világon.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése