POPÓÉNEK

POPÓÉNEK  .


Gyereknek popsija, nőnek segge, vénnek valaga.
Van bársonyos és formás,
Löttyedt és lapos,
Izgalmas és felháborító.
Bár seggel és valaggal ugyanazt lehet,
Szarni, ülni,
Formástól megrészegülni, csókolni százszor…
Valagból  kiábrándulni, világgá futni, dühbe gurulni,
De szép segg, dalt fakaszt.
Csak ne mindig ugyanúgy és ugyanazt,
Mert idővel lesz lompos és hájas,
Drámába illő rémes hústömeg.
De lehet vele szarni, ülni, tőle többé sosem felhevülni,
Holt emlékek fénye vibrál partjain…
Sem csók, sem ölelés.
Csak álmok, és feledés.