nem merek

sietek gyorsan lépnék nem merek
előttem őszi árnyak lebegnek
csak úgy véletlenül hullnak elém
a levelek lassan jönnek felém
és én elrontanám az egészet
az igazat a dicsőt a szépet
eltaposnék mindent rút cipőmmel
eltakarnám színét ócska bőrrel
nem tehetem hisz többet érdemel
legyen meg aminek lennie kell
kerülöm lábujjhegyen lépkedek
e csodának gyilkosa nem leszek
beérett a táj alvásra készen
fák lengenek jeleznek merészen
őszi varázsban parázs az anyag
összetörik majd a napsugarak