Szél

Szellő fújdogál óvatosan

megnézve merre lépdel,

pajkosan, bekukkant bokrok, 

s fák alá, kíváncsi mit talál.

Összeszedi, ami útjában áll, 

görgeti maga előtt tovább.

Ereje lesz, egyre dagad   

menekülne kit megragad.

Széllé nőve a porszemeket 

szürke felhővé gyúrja össze, 

romba dönti életed , s nem

várja meg keserű könnyeid.