VINCENT
Átkozott dolog minden nap hazajönni a tömött buszon- mondta Vincent, és dühödt képpel dobta le kabátját a fotelra. Kinyomják az emberből a lelket mire le tud szállni végre. De sajnos nincs megoldás, az életben követünk el hibákat rendszeresen, ami sokkal komolyabb a buszozásnál, azt sem tudjuk sinretenni.
Bár mindenki a kompromisszumkészségéből él, mégis ha baj van, elsőként megpróbáljuk az egészet másra kenni, önnön hibátlanságunkat mindenáron bizonyítandó, és ezt még akkor is megpróbáljuk, ha érezzük - mi tehetünk a történtekről. Mindig igyekszünk kibújni minden felelősség alól, ami érthető, ki akar felelni bármiért, hiszen gyakorlatból tudjuk, soha semmi nem úgy megy ahogy kell.
Ha véletlenül mégis, hát kellő zavarbajövünk, és ármányszagot érzünk, akkor is ha nincs. Mert magunkról sem hisszük el, hogy minden rendben, miért feltételeznénk másokról az ellenkezőjét? Kicsit úgy vagyunk ezzel, mint az üveges tót, aki betegre gyanakodta magát, mert még sosem esett hanyatt.
Lehet, hogy előre büntetni igazságtalan, de a ki nem sült eddigi elkövetések nagyságát és mennyiségét véve alapul, egy hátbavágás semmi.
Persze ha a seprű helyett egy vascsővel teszik ugyanezt, az egészen más. Az már a durva figyelmeztetések kategóriája, ami ha nem is mindig indokolatlan, de már az önbíráskodás berkeibe tartozik, ami büntethető. Nincs az a marha, aki megérdemelné, hogy miatta lecsukjanak. Egy keleti bölcsesség szerint, ülj ki a házad elé, előbb- utóbb elviszik előtted ellenséged koporsóját.
Ez bitang jól hangzik, csak figyelmen kívül hagyja a szomorú tényt, hogy te sem élsz örökké. Ezért ne az időre hagyd dolgaidat, jobb, ha te intézed őket, nehogy kiszaladj az idődből. Ha már nem tudsz valamit megoldani, próbáld úgy intézni, hogy ne téged tegyenek felelőssé. Ronda dolog, de nincs jobb.
Mint sokaknak a nősülés, de ezt felejtsd el, katasztrófákkal nem illik viccelni.
A viccelődéssel amúgy vigyázni kell. Ami neked viccesnek, elmés beszólásnak tűnik, egy tiédtől eltérő humorú embernek lehet sértő. Akkor meg jön a baj. A leg biztonságosabb, ha összevissza locsogsz, a végén mindenki csak legyint rád, és a szövegfolyamodban elrejtheted mindazt az igazságot, amit életveszélyes lenne kimondani a la, natúr. Senki nem bírja a kritikát, te sem. Ezt a tényt, ne hagyd figyelmen kívül, még ha úgy is érzed, hogy építő kritikával kívánsz élni. Ha netán a bírálatod igaz, azt a megkritizált is tudni fogja, na, akkor nincs számodra bocsánat. A hülye locsogást, önnön nagyvonalúságukat bizonyítandó- szokták megbocsátani, de ha igazad van, azt soha.
Így megy ez öregem- mondta Vincent.
Amúgy sem kifizetődő kilógni a sorból. Ha több vagy a többinél- utálnak. Ha kevesebb, lenéznek. Ha bajod van, a jobb érzésűek sajnálnak, bár ennek se dőlj be, mert ön tetszelegnek, mert mindenki szereti magát humánus szerepben látni. Az igényelt titkos öncsodálat, vágyának része. Az ilyenekkel előfordul, hogy jótékonysági jövés-menésében belerúg egy mitsemsejtő macskába. Az álszent strici. Sose feledd a főemlős kétarcúságát. A Janus arc. Ezt csak azért mondtam, hogy lásd, milyen intelligens vagyok. Mert időnként nekem is fontos a vállveregetés. A rengeteg pofonveregetés mellett. Komóció Cerebri. Na mit szólsz? A pofonok okozta kisebb-nagyobb agyrázkódások mellett még jutnak eszembe szavak. Nagyon terhes, ha az embernek mindig vannak gondolatai. Alkalmat ad arra, hogy mások tönkretegyék az életét. Néha irigylem is a kertünkben álló fügefát. Csak áll, és néz. Csodálatos.
Átkozott dolog minden nap hazajönni a tömött buszon- mondta Vincent, és dühödt képpel dobta le kabátját a fotelra. Kinyomják az emberből a lelket mire le tud szállni végre. De sajnos nincs megoldás, az életben követünk el hibákat rendszeresen, ami sokkal komolyabb a buszozásnál, azt sem tudjuk sinretenni.
Bár mindenki a kompromisszumkészségéből él, mégis ha baj van, elsőként megpróbáljuk az egészet másra kenni, önnön hibátlanságunkat mindenáron bizonyítandó, és ezt még akkor is megpróbáljuk, ha érezzük - mi tehetünk a történtekről. Mindig igyekszünk kibújni minden felelősség alól, ami érthető, ki akar felelni bármiért, hiszen gyakorlatból tudjuk, soha semmi nem úgy megy ahogy kell.
Ha véletlenül mégis, hát kellő zavarbajövünk, és ármányszagot érzünk, akkor is ha nincs. Mert magunkról sem hisszük el, hogy minden rendben, miért feltételeznénk másokról az ellenkezőjét? Kicsit úgy vagyunk ezzel, mint az üveges tót, aki betegre gyanakodta magát, mert még sosem esett hanyatt.
Lehet, hogy előre büntetni igazságtalan, de a ki nem sült eddigi elkövetések nagyságát és mennyiségét véve alapul, egy hátbavágás semmi.
Persze ha a seprű helyett egy vascsővel teszik ugyanezt, az egészen más. Az már a durva figyelmeztetések kategóriája, ami ha nem is mindig indokolatlan, de már az önbíráskodás berkeibe tartozik, ami büntethető. Nincs az a marha, aki megérdemelné, hogy miatta lecsukjanak. Egy keleti bölcsesség szerint, ülj ki a házad elé, előbb- utóbb elviszik előtted ellenséged koporsóját.
Ez bitang jól hangzik, csak figyelmen kívül hagyja a szomorú tényt, hogy te sem élsz örökké. Ezért ne az időre hagyd dolgaidat, jobb, ha te intézed őket, nehogy kiszaladj az idődből. Ha már nem tudsz valamit megoldani, próbáld úgy intézni, hogy ne téged tegyenek felelőssé. Ronda dolog, de nincs jobb.
Mint sokaknak a nősülés, de ezt felejtsd el, katasztrófákkal nem illik viccelni.
A viccelődéssel amúgy vigyázni kell. Ami neked viccesnek, elmés beszólásnak tűnik, egy tiédtől eltérő humorú embernek lehet sértő. Akkor meg jön a baj. A leg biztonságosabb, ha összevissza locsogsz, a végén mindenki csak legyint rád, és a szövegfolyamodban elrejtheted mindazt az igazságot, amit életveszélyes lenne kimondani a la, natúr. Senki nem bírja a kritikát, te sem. Ezt a tényt, ne hagyd figyelmen kívül, még ha úgy is érzed, hogy építő kritikával kívánsz élni. Ha netán a bírálatod igaz, azt a megkritizált is tudni fogja, na, akkor nincs számodra bocsánat. A hülye locsogást, önnön nagyvonalúságukat bizonyítandó- szokták megbocsátani, de ha igazad van, azt soha.
Így megy ez öregem- mondta Vincent.
Amúgy sem kifizetődő kilógni a sorból. Ha több vagy a többinél- utálnak. Ha kevesebb, lenéznek. Ha bajod van, a jobb érzésűek sajnálnak, bár ennek se dőlj be, mert ön tetszelegnek, mert mindenki szereti magát humánus szerepben látni. Az igényelt titkos öncsodálat, vágyának része. Az ilyenekkel előfordul, hogy jótékonysági jövés-menésében belerúg egy mitsemsejtő macskába. Az álszent strici. Sose feledd a főemlős kétarcúságát. A Janus arc. Ezt csak azért mondtam, hogy lásd, milyen intelligens vagyok. Mert időnként nekem is fontos a vállveregetés. A rengeteg pofonveregetés mellett. Komóció Cerebri. Na mit szólsz? A pofonok okozta kisebb-nagyobb agyrázkódások mellett még jutnak eszembe szavak. Nagyon terhes, ha az embernek mindig vannak gondolatai. Alkalmat ad arra, hogy mások tönkretegyék az életét. Néha irigylem is a kertünkben álló fügefát. Csak áll, és néz. Csodálatos.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése